Arc nélkül

Ha ezt az írást olvasod, akkor valószínûleg már van némi tapasztalatod az internet világával kapcsolatosan. Az internet csodálatos találmány, azonban mint minden a világon: kétarcú. A világháló korlátlan terében csak magának szab határokat a felhasználó. Természetesen a virtuális tér közbiztonsága felett is megpróbálnak õrködni, sajnos legtöbbször még kevesebb eredménnyel, mint a való világban. Azonban most nem bûncselekményekrõl van szó. A modern kor egyik jellemzõje a globális, egész világra kiterjedõ nyilvánosság: ha a Föld egyik pontján fölkerül valami a hálóra, azt a bolygó másik felén abban a pillanatban már láthatják, olvashatják. A televízió és késõbb az internet „összehozta” az embereket. Olyan érzést nyújt, mintha együtt lennénk: virtuális közösséget teremt. A legnagyobb baj azonban éppen ez a virtualitás. A közösségek a valóságban nem léteznek, mert a tagok arctalanok, névtelenek, ráadásul gyakran a földrajzi távolság is hihetetlenül nagy közöttük. Egy fórum összetartó ereje nem a tagok közötti kapcsolatokban rejlik, hanem a különbözõ topicok témájában. Új tagok jönnek, régi tagok mennek, egyedül a téma állandó.

Vannak azonban – a tapasztalatok szerint nem is kevesen-, akik az arcnélküliséget összekeverik a pofátlansággal, és visszaélnek társaik ösztönös bizalmával. Valószínûleg mindenki találkozott már ilyen emberrel, jó esetben észre is vette, hogy valaki éppen – finoman szólva –- madárnak nézi. Az internetes fórumokon való jelenlét sok ember számára lassan fontosabb lesz, mint a való élet eseményei. Az ott jelenlévõ társak történeteit, életük eseményeirõl szóló beszámolóikat hitelesnek, valósnak gondolják, hiszik.

Véleményük, tanácsaik mérvadóak lehetnek, annak ellenére, hogy a „barátok” személyesen még sohasem találkoztak és valószínûleg nem is fognak. Az emberek közötti kapcsolatok a bizalomra épülnek. Alapvetõen elhisszük, amit a másik mond, hiszen így tudunk együttmûködni. Ezt a kezdeti bizalmat használják ki azok, akiknek valamilyen érdeke fûzõdik ahhoz, hogy társaikat becsapják. Visszaélnek azzal, hogy valódi személyazonosságukra valószínûleg soha nem derül fény. Páran alaposan meglepõdnének, ha például „andika21” nick-nevû fórumtársukról kiderülne, hogy hatvanas éveiben járó férfi. Mindig észben kell tartanunk, hogy nem tudhatjuk, valójában kivel beszélgetünk, és azt sem, vajon milyen érdekek vezérlik beszélgetõpartnerünket.

Ha azt mondom, érdek, akkor sokan azonnal a pénzre gondolnak. Pedig az anyagi érdekeken kívül más mozgatórugói is lehetnek az interneten ólálkodó „farkasoknak”. Sokszor a biztonságos hazugság kétes öröme késztet arra tizenéves suhancokat, hogy a bármikor megváltoztatható nick-nevek álarca mögé bújva mindig más személyiségnek adják ki magukat. Akad olyan is, aki nem megrögzött hazudozó, csak hajtja a vágy, hogy egy témában „szakértõ” legyen. Mindent megtesz azért, hogy véleménye fontos legyen, szavára figyeljenek, ha máshol nem, legalább a virtuális világban. Ennek a vágynak gyakran az sem szabhat határt, hogy az illetõ pont annyira járatos a témában, mint falusi özvegyasszony a Wall streeti tõzsdén.

Nem szabad elfeledkezni azokról sem, akik õszintén, tiszta szívvel, érdek nélkül írják meg hozzászólásaikat. Ezek a történetek valóban személyes élményekrõl számolnak be, ám érthetõ módon az eseményeknek csak azt az oldalát mutatják meg, ahogy az adott fórumozó azt megélte. Ha rossz tapasztalat érte egy szolgáltatóval kapcsolatban, akkor teljes joggal háborodik fel, és merõ jó szándékból osztja meg tapasztalatait a többiekkel. Azt mindenki tudja, hogy ugyanarra az eseményre három ember négyféleképpen emlékszik vissza. Lehet, hogy az elátkozott szolgáltatónak is lenne mit mesélnie, ám nem teheti meg. Hiszen nem is tud róla, hogy valahol, valaki ilyen formában adott hangot elégedetlenségének. Nem kevésbé veszélyes az elégedett ügyfél sem: neki tetszett, minden bizonnyal másnak is megfelel majd. Feltámadnak az elvárások, magasra helyezõdik az a bizonyos léc, s bizony minél különlegesebbek az igények, annál csúfosabb lehet a kudarc. Különbözõek vagyunk, eltérõ ízléssel, felfogással, igényekkel. Hasznos dolog tehát meghallgatni a hasonló cipõben járók véleményét, de a végsõ döntést erre alapozva meghozni badarság.