Aditi

Ebben a filmben semmi sem az, aminek látszik. Adott egy kedves fiatal indiai lány, Aditi, aki a tradícióknak megfelelõen, a szülei által kiválasztott férfihez fog nõül menni. És akinek a Cosmopolitan a Bibliája, bocsánat, a Mahabharataja – állítólag minden, ami a világon van, az megtalálható benne, és ami pedig nincs benne, az nem is létezik. Ráadásul a lány egy bizonyos értelemben pedig még felháborítóbb módon megszegi a hagyományokat, de nagy szerencséjére a szülei által kiszemelt võlegény, a Houstonban élõ informatikus szoftvere nem fagy le, amikor minderre fény derül. Aditi apjának kedves, ám kicsit szervilis figurája is szolgál némi meglepetéssel a film vége felé. A cselédlány otthon van az internet világában, az alkalmazottakkal dolgoztató rendezvényszervezõ pedig egy csetlõ-botló gyermek lesz, ha a közelébe kerül. Aditi öccse inkább mintha a húga lenne, unokanõvére magabiztos fellépésének és feminizmusának hátterében pedig egy rettegõ kislány megalázó múltja húzódik meg, ám a megfelelõ pillanatban mégis képes igazán felnõtté válni.

Esküvõ - Indiában

És persze itt van az esküvõ. Nos, ez az egy pontosan az, aminek látszik, és aminek itt Európában is látjuk: az idegbaj igen költséges, soha el nem apadó forrása. Aditi apja 12 ezer dollárt kér kölcsön, hogy fedezni tudja az egyre csak dagadó költségeket, és bizony ez csak az anyagi problémákra nyújt megoldást. India nagyon messze van, furcsa emberek élnek benne, akiknek furcsa szokásaik vannak. Itt van például az a nálunk tökéletesen ismeretlen jelenség, hogy az esküvõi hercehurca közepén kerülnek napvilágra halasztást nem tûrõ családi problémák.

Esküvõ  - Európában

Nálunk Európában a nemi identitásukban kissé bizonytalan kamasz fiúk illedelmesen félreteszik gondjaikat, az örömapák nem lesznek lelki betegek a rengeteg nyakukba szakadt anyagi és egyéb tehertõl és az örömanyákat sem kergeti az õrületbe a rengeteg tennivaló annyira, hogy a saját fürdõszobájukban kéne zugdohányozniuk, netán csavarókkal a hajukban indulnának el hazulról. Nálunk bezzeg zökkenõmentesen megy a távolról érkezõ rokonok begyûjtése is, nem beszélve arról, hogy a rendezvényszervezõk is egybõl megértik, mire is van szüksége a megrendelõnek és nem állítanak fel az ifjú párnak temetési sátrat. Nálunk Európában csak tiszta érzelmekkel és tiszta értelemmel bíró párok kötnek házasságot, soha sem fordulhat elõ, hogy az egyik fél nem is annyira biztos a dolgában, mint ahogy ezt kifelé mutatja. Az pedig, hogy az esküvõ elõtt a jegyesek szexuális aktust bonyolítsanak le, és ráadásul nem is egymással… nos, ez teljesen kizárt!  

Múlt és jelen - együtt

Bár India nagyon távoli ország, és nagyon furcsa emberek élnek benne, a film központi kérdése, hogy a globalizáció ellenállhatatlan ereje vajon elsodorja-e az õsi indiai kultúrát, és ez a kultúra vajon hogyan mentheti át még megmaradt értékeit a Szép, Új Világba. Aditi esküvõjének elõkészületei egyszerre egzotikusak és meghatóan ismerõsek. A milliónyi körömvirágfej és a belõlük készített pazarlóan dús díszek, melyek nem csak a kertet, hanem az esküvõi autót is ellepik, furcsának hatnak. Fõleg hogy elõszeretettel fogyasztják is õket. Azonban ha lefordítjuk „európaira” és a helyükbe rózsákat és lufikat képzelünk, máris felismerjük az ünnepi készülõdést. Az asszonyok közös ruhavásárlása sem idegen tõlünk, legfeljebb mi nem a szebbnél szebb szárikat szorongatjuk rajongással, hanem a pasztelles kiskosztümöket. Nem ismeretlen számunkra az állandó telefonálás, szervezkedés, ideges egyeztetés, idõpontok ellenõrzése sem.

Az azonban már tényleg különleges, hogy az indiai esküvõ jelenetei milyen mélyen a hagyományban gyökereznek. Európai gondolkodásmóddal nem is értelmezhetõ, hogy egy szemmel láthatóan modern gondolkodású családnak milyen fontos, hogy a tradíciók szerint folyjék a ceremónia. Mégsem tûnnek régiesnek, hiszen számos olyan elem is megjelenik, ami a modernitás terméke: bárpult, konferanszié, technozene. Nálunk ez inkább a vallásos hagyományok követésében jelentkezik, de ott is csak szabadon választható jelleggel. Az igazi népi, folklór elemek nem szövik át a lakodalmat. A vidéki esküvõk még õrzik a hagyományokat, ám a nagyvárosokban elvétve találni olyan párokat, akik a tradíciók szerint, netán népviseletben mondanák ki a boldogító igent.

Az Esküvõ monszun idején egy jó film. Rendezõje, Mira Nair szakajtónyi díjat és jelölést söpört be, persze a film nem ettõl jó. Egyrészt szórakoztató és érdekes, mert egy tõlünk távol esõ világba, egzotikus kultúrába kalauzol el bennünket. Másrészt elgondolkodtató, mert miközben nézzük, rájövünk, hogy csak a felszínen vagyunk olyan nagyon különbözõek, az igazi lényegünk, a félõ, vágyakozó, szeretõ, csalódó és újra remélõ emberi lelkünk ugyanolyan, akárhol is járunk ezen a bolygón.