| Fizetett gazda I. | | Print | |
| írta N. Kökény Dóra | |
| 2006. Július 13. | |
 Tíz
ismerõsöm közül nyolc szerint az a legfõbb dolga, hogy szórakoztassa a
vendégeket. A võfély sokak szerint egyfajta hangulat-felelõs, több
szolgáltató hirdetésében egyenesen garantálja a jó kedvet és a
vidámságot, amennyiben õt hívják el a lagziba. De vajon mi a garancia
arra, hogy a soktíz, esetleg több száz vendég jól érzi majd magát?
Elegendõek az ügyesen megfaragott, jól elmondott rímek, vagy ennél
azért több kell ahhoz, hogy a meghívottak elégedetten távozzanak az
esküvõrõl és az ifjú pár is szép emlékekkel gazdagodjon? Ring István
találóan jellemzi ezt a szakmát: a võfély fizetett gazda. Hogy pontosan
hogyan kell ezt érten? Errõl beszélgettünk paksi otthonában. - Az interneten barangolva rengeteg võfély hirdetésével találkozhatnak a fiatal párok. Mi alapján tudják kiválasztani, melyik lesz közülük a legjobb? - Nem tudom. Csak azt tudom tanácsolni, hogy érdeklõdjenek az ismerõseik körében. Ha akad olyan võfély, akit egyik-másik barátjuk szívesen ajánl, akkor õt érdemes választani. Ez már igazi referencia. - Manapság újra divatba jött võfélyt fogadni az esküvõre. Valóban nélkülözhetetlen a munkája, vagy le lehet bonyolítani az esküvõt võfély nélkül is? Esetleg a vendégsereg létszámától függ, hogy szükség lesz-e rá? - Tökéletesen le lehet bonyolítani az esküvõt és a lakodalmat võfély nélkül is. Magam tíz évig zenéltem lakodalmakban, és csak egyszer láttam võfélyt tevékenykedni. Éppen ezért nem függ a vendégek számától sem ez a kérdés. - Ez azért elég meglepõ kijelentés egy võfély szájából! Pontosítsuk egy kicsit! - Ahhoz, hogy minden jól mûködjön, kell egy ember, aki kézben tartja a dolgokat. Ez az ember lehet egy rokon, barát is. Leggyakrabban az örömszülõk vállalják magukra ezt a szerepet: irányítják a vendégeket, a zenekart, rendezik az étkezés menetét. Egy talpraesett võfély azonban leveszi a vállukról a szervezõ-rendezõ szerepét, és a háttérbõl irányítja az eseményeket. Így a szülõk és a fiatalok maguk is vendégként mulathatnak. - Számomra kicsit zavaros, hogy pontosan mi is a võfély feladata. Úgy tûnik, két "irányzat" létezik: vannak a hagyományos võfélyek, akik egyfajta hangulatfelelõsként, showman-ként értelmezik a szerepüket és munkájuk lényegének a szórakoztatást tartják. A másik típus az úgynevezett ceremóniamester, aki visszafogott háttéremberként, koordinátorként látja el a szervezõi teendõket. Ön melyik irányzathoz tartozik? - Én koordinálásra szerzõdöm. Itt Pakson régebben nem volt szokás võfélyt fogadni. Egyszer zenészként a színpadról néztem végig, ahogy hajnalban a két örömanya valamin összeveszett, és a vita végén már tépték-verték egymást. Ennek az volt az oka, hogy mindketten iszonyú fáradtak voltak, hiszen hetek óta az esküvõt szervezték, az este folyamán is azzal kellett törõdniük, hogy minden flottul menjen. Ekkor gondoltam arra, hogy kell ide valaki, aki szervezi a dolgokat, egy kívülálló, pártatlan ember. Tehát én a szervezést, rendezést, koordinálást tartom fontosnak. A verselés a tevékenység látványos része, a "díszítés". El lehet mondani egyszerûen is, hogy a tálon sült hús, rántott hús, krumpli meg rizs van. De mennyivel mutatósabb, ha ugyanezt rímekbe szedve, a saját verseimmel mondom el. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy nem ez a legfontosabb feladatunk, ennek a munkának a szervezés a lelke. Egyszer egy alföldi lagziban azt mondta nekem az egyik vendég, hogy én vagyok a fizetett gazda. Egyetértek vele. Egy pártatlan ember, akit azért hívtak és fizetnek, hogy minden gördülékenyen, zökkenõmentesen menjen. - Akkor tehát nem a "mûsor" a lényeg. - Szerintem nem. A vendégek szórakoztatása elsõsorban a zenekar feladata. Ha õk nem tudnak az alatt az ötven perc alatt hangulatot teremteni, amíg zenélnek, akkor én a tízpercnyi szünetben nem tehetek csodát. Ha pedig nem teljesítenek tisztességgel, és nekem kell egész este szórakoztatnom a vendégeket, akkor abból megint baj lesz. Neves elõadómûvészek viccein sem lehet öt-hat órán keresztül nevetgélni, ilyenkor nincs az a võfély, aki megmenthetné a hangulatot azzal, hogy humoros verseket mond. A zenekaroktól, operatõröktõl hallom, hogy vannak olyan kollégák, akik ezt nem így gondolják, és megpróbálják egész este szórakoztatni a vendégeket. Erre gyakran nincs is igény, a vendégek általában örülnek annak, ha egy hosszabb zenés-táncos szakasz után egy kicsit "csönd" van. Ilyenkor ráérnek beszélgetni, dohányozni, egyéb ügyeiket intézni. Talán furcsán hangzik, de szerintem hagyni kell a vendégeket egy kicsit "kikapcsolódni". Figyeltek az anyakönyvvezetõnél, figyeltek a templomi szertartás alatt, irányítgattam õket egyik helyszínrõl a másikra, a vacsora elõtt is figyelmesen végighallgatták a köszöntõket, énekeltek, táncoltak, egyszóval estére már alaposan elfáradtak. Semmi szükség rá, hogy a zenekar pihenõidejét is kitöltsük különféle játékokkal. Szerintem a võfélynek az a dolga, hogy a háttérben dolgozzon. Legyen természetes, hogy mindenhonnan rendezetten elindultunk, mindenhová pontosan odaértünk, hogy a vacsora idõben érkezett. Az a jó, ha észre sem veszik, hogy valaki ezért mennyit dolgozott! www.ringistvan.hu 7030 Paks, Pacsirta u. 36. Telefon/Fax: 06-75/313-823 Mobil: 06-20/359-13-31 |
