A világ változik. Mi is változunk. Ezzel talán sok újat nem is mondtunk. Ám ha azt vizsgáljuk, mennyien, hogyan és hány éves korban házasodnak ma, meglepõ adatokat találunk.

Késésben vagyunk?
A magyar nõk ötven évvel ezelõtt 21-22 éves korukban, míg a magyar férfiak 24-25 évesen kötötték az elsõ házasságukat (persze korábban ez még fiatalabb korban történt meg). Ezzel ellentétben ma már ez az idõszak jócskán kitolódott: 26-27, a férfiak esetében 27-28 éves korra.

Házasság helyett élettársi kapcsolat?

A késõi házasodás eredményeként a ’70-es években a férfitársadalom majd 70 % - a volt házas, míg a 2005-ös év egészét tekintve ez az arány mindössze kb. 53 % - ra csökkent.
A folyamat és a házasodási kedv a nõk körében sem alakult másképp, 17 % - kal csökkent, így a ma élõ (pontosabban 2005. évben) nõk mindössze fele él házastársi kapcsolatban. A papíron is rögzített elkötelezettség, az Isten színe elõtt kimondott eskü a felmérések szerint rémisztõen hat az emberekre, félnek attól, hogy egy életre Igen-t mondjanak valamire, amit nem ismernek. Sokan azt vallják, ugyanolyan boldogságban lehet papír nélkül is élni, felesleges az esküvõi hercehurca. Az élettársi kapcsolat népszerû volta a számokban is megmutatkozik. A 20-24 éves nõk 46,3 %-a (korábban 2.0%!), a 25-29 éves nõk 26 %-a él ilyen jellegû társas kapcsolatban.

Az elsõ házasság dátuma
Amellett, hogy kevesebb házasság köttetik, az elsõ házasság megkötésének dátuma is egyre késõbbre tolódik. Nagymamáink, vagy akár csak édesanyáink idejében még 18-20 éves korban férjhez mentek a lányok, mára ez – elsõsorban a meghosszabbodott tanulási szakasz miatt – 28 évesen történik meg. A férj-feleség szerep helyébe a tanuló-hallgató státusz lépett, ami valljuk be, amellett, hogy a megszerzett tudás hasznára válik az egyéneknek, igen kényelmes állapot.

Hogy mi vár ránk, nehéz lenne elõre megjósolni. Merre tartunk, meglátjuk egy pár tíz év múlva. Ma már mindenre nyitott a világ. Nincsenek társadalmi elvárások, egyénre szabottan alakíthatjuk az életünket. Senki nem lepõdik meg semmin. Maga vagyunk a TOLERANCIA. S hogy jól van-e ez így? Nem válaszolnám meg. Egy biztos: társra szükségünk van. S ha megtaláltuk, becsüljük meg és ápoljuk a kapcsolatot, mert a világ egyre érdekesebb számokat, irányokat produkál majd, aminek útvesztõiben könnyen elveszíthetjük magunkat. De ha van társ, segít magunkra – és egymásra – találni.

Forrás: National Geographic magazin