Két szolgáltató végül elárulta, azért nem válaszolnak, mert még nem szerveztek egyetlen esküvõt sem. Vajon ezt a megrendelõk is tudhatják? Vagy úgy kérik föl a szervezõt, hogy meg vannak gyõzõdve róla, hogy esküvõk sorsa jó kezekbe került? Persze egyszer mindenki volt kezdõ, de vajon az általuk elvégzett tanfolyamon mennyi esküvõt szervezhettek le egy rutinos kolléga felügyelete mellett? Egyáltalán, hány munka után mondhatja el magáról egy szervezõ, hogy már tapasztalt? Meddig kaphat segítséget gyakorlott munkatársaitól? Sajnos még csak a kérdések vannak, a válaszok váratnak magukra.

A négy szolgáltató egybehangzó véleménye szerint ma, Magyarországon lassan növekszik az igény az esküvõszervezõk munkájára. Ez részben annak az eredménye, hogy a fiatalok egyre elfoglaltabbak, sem idejük, sem erejük nincs arra, hogy a napi munka mellett a szervezéssel foglalkozzanak. Részben pedig a hollywoodi rendezõk keze munkáját dicséri, hogy egyre többen álmodják bele a Nagy Napba a mindenhol ott sürgõ-forgó szervezõt. Egyre gyakoribbak a külföldi vagy vegyes párok. Úgy tûnik, hazánk határain túl komoly kultúrája van ennek szakmának, a pároknak természetes, hogy nem maguk bíbelõdnek minden fontos aprósággal. Végül pedig ott vannak a bukott hõsök. Akik elindultak a nagy csatába, és a kitûzött dátum elõtt egy –két hónappal eszmélnek rá, hogy végzetesen belezavarodtak a különféle szolgáltatókkal való egyeztetésekbe. Õk az utolsó mentsvárat látják az esküvõszervezõben. A szervezõk nagy bánatára azonban még elég sok a fehér folt ebben a témában. A párok többsége –hallva, olvasva mások rossz tapasztalatait, vagy csak krónikus bizalomhiányban szenvedve- hallani sem akarnak arról, hogy az álomnap szervezését másra bízzák. A legtöbben szinte szó szerint ezt mondják: „Úgy sem tudja pont olyanra csinálni, amilyet én szeretnék!”

De vajon milyet is szeretnének? Erre minden ara csípõbõl rávágja a választ: különlegeset. Bizonyos cinikus esküvõi szolgáltatók némi malíciával szokták erre mondani: aki egyet látott, mindet látta. Lássuk be, a Nagy Nap lényege mindig ugyanaz: menyasszony, võlegény, szertartás, vacsora, tánc. Persze ez így csúnyán hangzik, de ha egy pillanatra fellebben a fátyol a menyasszonyok szeme elõl, maguk is tisztán láthatják, hogy így van. Legalábbis a szolgáltatók szemszögébõl nézve. Az persze vitán felül áll, hogy ettõl a mi saját esküvõnk a mi szemünkben nagyon is különleges lehet. De nem biztos, hogy ehhez az szükséges, hogy ejtõernyõs-ugrás közben húzzuk fel egymás ujjára a gyûrûket. Négy esküvõszervezõnk tapasztalatai, megítélései ez ügyben kicsit eltérnek egymástól. Van, aki azt állítja, igenis vannak különleges elképzelések, és ez jó, hiszen végre nem futószalagon jönnek az esküvõk. Mások azt tapasztalták, hogy a menyasszonyok többsége teljesen „normális” keretek között képzeli el különlegesnek a lakodalmat. E keretben sok minden található, saját gyermekkori álmok és fórumokon olvasott, televízióban látott divathóbortok.

De mi a helyzet akkor, ha egy álom nyilvánvalóan ízléstelen, giccses, mesterkélt? Vajon dolga-e a szervezõnek, hogy ügyfelét lebeszélje az általa erõltetettnek tartott elképzelésrõl? És ha igen, akkor vajon meg meri-e tenni egy szolgáltató, hogy felhívja a figyelmet ügyfele tévedésére? Van, aki távol tartja magát az ízlésbeli kérdésektõl. A határt ott szabja meg, hogy számára vállalható-e az adott feladat. Olyan is akadt, aki szerint a megbízók felnõtt emberek, tehát tudniuk kell, hogy mit akarnak, így õ semmilyen szinten nem mond ítéletet. Van, aki elmondja a párnak a véleményét, még akkor is, ha az nem egyezik a megrendelõével, esetleg az általa kifogásolt kérés helyett egy másik ötletet ad az ügyfélnek.

Tapasztalataim szerint már az esküvõi szolgáltatók között is vannak sztárok. Olyanok, akikrõl volt ügyfeleik –rosszabb esetben õk maguk- ódákat zengenek a különbözõ fórumokon, így téve õt kívánatossá a többi menyasszony szemében. Megkérdeztük a szervezõket, nekik mi a tapasztalatuk ebben a kérdésben. Úgy tûnik igazunk volt. Bár a párok többségének –ismeretek és tapasztalatok hiányában- nincs határozott elképzelése arról, hogy kit szeretne például fotósnak, vagy hogy ki legyen a võfély, mégis sokan vannak olyanok, akik valamilyen okból ragaszkodnak egyik vagy másik szolgáltatóhoz. Ha történetesen egy éppen felkapott helyszínre, vagy szolgálatóra fáj a foguk, akkor nem ritka, hogy már egy évvel korábban le kell õt foglalniuk.

Látva a jegyesek elcsigázott, elgyötört, fáradt arcát, joggal merül fel bennünk a kérdés: kinek jó ez az egész? Valójában kinek készül az esküvõ? Természetesen az esküvõszervezõknek is az az álmuk, hogy a fiatal párnak szerveznek esküvõt. Ám gyakran kiderül, inkább az örömanya, a barátok, barátnõk igényei és elképzelései dominálnak. A menyasszonyok gyakran erõn felül akarnak megfelelni egy olyan képnek, amit talán valamelyik amerikai filmben láttak. A szervezõk felelõssége abban mutatkozna meg, hogy észrevegyék, szóvá tegyék azt, ha az elképzelések nem illenek a párhoz. Mert bizony a külföldi trendek hamar átlépik a határt és megjelennek a magyar menyasszonyok álmaiban is. Ez gyakran a magyar hagyományok rovására megy, amit a szervezõk maguk is érzékelnek. Még a tradicionális ételek is kiszorulnak az esküvõi menübõl, a pörkölt helyett frutti da mare és gyümölcssaláta virít az asztalokon. A helyszínek tekintetében is megfigyelhetõ a külföldi hatás: a házasságkötõ helyett ma már a szabadban divatos esküdni, lehetõleg egy kispatak és egy fahidacska romantikus társaságában. Nekem az az érzésem, hogy a külsõségeknek már nagyobb figyelmet szentelünk, mint az esemény valódi lényegének. A környezetünk ünnepivé formálása mellett mintha kicsit elsikkadna a lelki felkészülés.

Akik válaszaikkal segítették munkánkat:

Sebeõk Sarolta
Jégszív Esküvõszervezõ Iroda,
(20) 331 3171

www.jegsziv.hu

Illyés Mónika
Angelwedding
(30) 749 4192

www.angelwedding.hu

Kusnyér Adrienn
Kusnyerart Rendezvényszervezés
(20) 525 7060

www.kusnyerart.hu