| Nõi võfély | | Print | |
| írta Jónás Eszter | |
| 2006. Október 31. | |
|
- Bevallom, nekem még mindig furcsa, hogy nõ létedre võfélykedsz. - Igen, ezzel sokan mások is így vannak. Gyakran elõfordul, hogy felhívnak telefonon és Berényi Krisztiánt keresik. Amikor kiderül, hogy Krisztina, és én magam vagyok a võfély, leteszik a telefont. Talán éppen ezért nem reklámozom magam sehol. Az elégedett ügyfelek küldik hozzám ismerõseiket. Ez azért is jó, mert nem ismeretlenül választanak ki a párok, hanem egyfajta referenciát is jelent a rokonuk, barátjuk ajánlása. - Hogyan fogadta a család ezt az elhatározásodat? - Édesapám mindig támogatott, anyukám viszont nagyon féltett. Pontosan azért, mert nõ vagyok. A községünkben neves võfélyek éltek, persze mind férfiak. Éppen ezért, nem is mertem sokáig nálunk, Sülysápon esküvõt vállalni. Végül egy baráti párnál tört meg a jég, õk ragaszkodtak ahhoz, hogy én legyek a võfélyük. Ekkor már volt gyakorlatom, ezért mertem elvállalni az esküvõt. - Könnyû volt elfogadtatni magadat?A szakma, a többi võfély hogyan áll ehhez a kérdéshez? - Természetesen nagyon vegyesen. Sok olyan võfély ismerõsöm van, akivel összejárunk, beszélgetünk, segítjük egymást. Rajtuk érzem, hogy elfogadnak. Aztán persze vannak olyanok is, akik nem tudnak napirendre térni a dolog fölött. De nem hiszem, hogy nekem ezzel túl sokat kéne foglalkoznom. Ha az ügyfeleim szeretnek és elégedettek velem, akkor ez a kérdés már nem is olyan fontos. - Võfélyként valamelyest irányítanod kell az esküvõn dolgozókat. Össze kell fognod a csapatot. Komolyan vesznek a szolgáltatók? - Kénytelenek. Közös érdekünk, hogy minden jól sikerüljön. Nem vagyok nagytermetû, de ettõl még igen határozottan lépek fel, ha szükséges. Szerintem sokszor még elõnyömre is válik, hogy nõ vagyok. Sosem keveredtem még konfliktusba sem szolgáltatóval, sem vendéggel. Ha valakivel nézeteltérésem támadt, könnyen leszereltem. Ha valami nem jól van, akkor tapintatosan, de határozottan szólok. - Akkor már csak az a kérdés, hogy a párod hogyan tudja ezt a "hobbit" elfogadni? Egyelõre nincs gyermeked, de vajon lehet ezt család mellett is csinálni? - Ez attól függ, hogy milyen a férj hozzáállása. Az én kedvesem szerencsére elfogadja, hogy ez a szakma is az életem része. Természetesen én is szeretnék majd gyereket, de nem gondolom, hogy csak azért fel kéne majd hagynom a hobbimmal, mert családanya vagyok. Bízom benne, hogy társam, éppen úgy, mint most, akkor is minden segítséget meg fog adni ehhez. Tudom, hogy furcsán hangzik, de nekem ez tényleg egyfajta hobbi. Az esküvõk nekem kikapcsolódást jelentenek, élvezettel csinálom a dolgom. - Ez nálatok családi hagyomány? - Igen. Bár sajnos nagypapámmal nem járhattam a lakodalmakat, mert õ csak fiatalkorában võfélykedett. De nagy szerepet játszott az, hogy a családban már volt valaki akitõl "örökölhettem" a võfélykedést. Belevágni persze sokáig nem mertem, csak készültem rá. Gyûjtögettem a nótákat, különféle verseket, rigmusokat, ismerkedtem a hagyományokkal. Nagyon sokat tanultam nagyszüleimtõl, szüleimtõl, más võfélyektõl és persze a sülysápi lakodalmakon. De például pár téli hétvégét máig a Néprajzi Múzeumban töltök, és kutatok a régi könyvekben, hogy minél felkészültebben léphessek ki a vendégek elé. Mindig szükség van új versekre, rigmusokra, játékokra. - Hogyan lehet összeegyeztetni a hagyományt és annak felrúgását? Hiszen azt, hogy nõként vállalsz võfélykedést, mégsem tekinthetjük hagyományosnak. - Én úgy vélem, teljesen mindegy, hogy ki az, aki õrzi és ápolja a hagyományokat. Számomra a lényeg az, hogy ne merüljenek feledésbe. Sokáig egyfajta elérhetetlen álom volt ez a szakma a számomra. Nagyon szerettem volna, de nem mertem belekezdeni, pontosan a hagyománytisztelet miatt. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy mégis belevágtam, és szerencsére úgy tûnik, sikeresen. - Mennyi idõ kellett ahhoz, hogy némi rutinra tegyél szert? - Hét éve volt az elsõ esküvõm, tehát akkor kezdtem belekóstolni a võfélykedésbe. Egy-két év alatt gyûjtöttem össze annyi jó és rossz tapasztalatot, hogy az otthoni, sülysápi esküvõt már nyugodt szívvel vállaljam el. Utána persze egyaránt hallottam jó és rossz visszhangokat. De a szüleim azóta elfogadják ezt a helyzetet, és remélhetõleg büszkék rám. - Gyakran hallani, hogy a menyasszonyok különleges lakodalomról ábrándoznak. Ezzel kapcsolatban mik a tapasztalataid?Valóban sikerül ezt elérniük? - Persze mindenkinek különleges a saját esküvõje. De valójában a különlegesség gyakran kimerül abban, hogy egymást túllicitálják és gyakran teljesen fölösleges dolgokat rendelnek meg. Ezek egyrészt fárasztóak, másrészt anyagilag is megterhelõk. Például minek kell az ebéd és a vacsora közé még egy uzsonnát is betervezni, ha nincs idõ rá? Aztán vannak olyanok is, akik nem mérik fel saját erejüket. Bevállalják az összes játékot vagy programot, és a végén rájönnek, hogy túlzásba estek. Van, akinek jót tesz a pörgés, de sokan elfáradnak tõle. - Csak én érzem úgy, hogy túl sokan próbálják meg irányítani, szervezni, rendezni az esküvõ menetét? Ott vagy te, aztán esetleg egy esküvõszervezõ, és a legtöbb étteremtulajdonos is szívesen kézben tartja az eseményeket, legalábbis ami a vacsorát illeti. - Ez az esküvõ fajtájától, méretétõl is függ. Két esküvõszervezõ is felkért már arra, hogy én legyek a võfélye, a saját esküvõjén. Nagyszabású események voltak ezek, és bizony cseppet sem zavartuk egymást például a hostessekkel, akik a vendégekkel foglalkoztak. Persze nem mindig ilyen jó az együttmûködés. De talán nõként könnyebben találom meg mindenkivel a hangot. Szerintem egy jó võfélynek mindenen ott kell, hogy legyen a szeme. A lényeg, hogy egy esküvõn mindenkinek tudnia kell rugalmasan alkalmazkodni mindenhez és mindenkihez. - Milyen új szokásokat figyelhetünk meg az esküvõkkel kapcsolatosan? - Talán az a legjellemzõbb változás, hogy nem korlátozódik annyira a nyári hónapokra az esküvõi szezon. Évek óta egyre gyakoribbak a téli, Karácsony környékén megtartott esküvõk. Most már szinte minden hónapra jut belõlük egy. - Szerinted van-e még látható különbség a budapesti és a vidéki esküvõk között? - Vidéken inkább a hagyományos értelemben vett lakodalomról beszélhetünk. Itt a vendégek nagy része ismeri a másikat, éppen ezért könnyebben oldódnak fel, hamarabb alakul ki a jó hangulat. A budapesti esküvõkön legtöbbször tovább tart, amíg a vendégek igazán fesztelen mulatozásba fognak. De ez sokszor pontosan annak "köszönhetõ", hogy egy nagyon elegáns helyen sok meghívott kicsit kellemetlenül érzi magát, amikor meglátja a kesztyûben felszolgáló pincéreket. Tapasztalataim szerint azonban, ha végre sikerül leküzdeni a gátlásokat, akkor mindenhol ugyanúgy szeretnek felszabadultan mulatni az emberek, hiszen az esküvõ valójában errõl kell, hogy szóljon. |
