Krisna és a Tûz-ceremónia

írta N. Kökény Dóra

A võlegény megérinti a menyasszony szívét, és azt mondja:
Ki adta ezt a szívet kinek?
A szeretet adta a szeretetnek.
A szeretet adta, a szeretet kapta.
A szeretet a szeretet óceánjába folyt.
Szeretettel elfogadlak.
Ó, szeretet, ez a szív a tiéd!.

Ez a részlet a Magyarországi Krisna-tudatú Hívõk Közösségének esküvõi szertartás-könyvébõl származik. Igen aprólékosan írja le, hogy pontosan mi a teendõjük a szertartás résztvevõinek. Tornóczkyné Farkas Henrietta –beavatott szerzetesi nevén Harimala Devi Dasi- maga is részt vett a Tûz-ceremónián, hiszen férje is Krisna-tudatú hívõ.

- Mennyire tudja a magyarországi közösség megõrizni az eredeti esküvõi hagyományokat?

- Az esküvõ a védikus kultúrában is igen összetett, itt is vannak szertartásos mozzanatok, például, amikor a võlegény elkéri a mennyasszonyt a szüleitõl vagy az azt követõ nagy felvonulás. Sajnos ezek fõleg csak Indiában léteznek, mert a nyugati ember életvitelébe már nem fér bele egy több napig, esetleg egy hétig is eltartó esküvõi ünnep. Itt Magyarországon ebbõl a hosszú ünneplésbõl csak a Tûz-ceremóniát tudjuk megvalósítani. Természetesen ez egy nagyon vidám és szép ünnep, amit szívesen mutatunk be az érdeklõdõknek. A Krisna-völgyben vagy a Budapesti Szekérfesztiválok alkalmával kerül sor olyan esküvõkre, amelyek nagy nyilvánosság elõtt zajlanak. Gyakran egyszerre több pár is összeköti életét ilyenkor, méghozzá igen látványos keretek között.

- Itt bárki megnézheti, hogyan zajlik egy valódi Krisnás esküvõ?

- Igen. Egy színpadon történnek az események, erre állítják fel az áldozati helyet is, ahol a Tûz-ceremónia zajlik. A szertartás elején a menyasszony arcát, ruháját még fátyol takarja, hogy a közönségnek, meg persze a võlegénynek is meglepetés legyen. Az esküvõ napjának reggelég már korán összegyûlnek a menyasszony nõrokonai, barátnõi és gyönyörûen feldíszítik, felékszerezik õt. Nem csak az arcát sminkelik ki, hanem kezét, karját henna-motívumokkal borítják. A menyasszony ruhája is igen ékes, általában piros vagy bordó színû.

- A võlegényre is jellemzõ ez a díszes megjelenés?

- A férj nagyon egyszerûen öltözik fel az esküvõ alkalmával, tradicionális fehér ruhában jelenik meg.

- Hogyan zajlik a Tûz-ceremónia?

- Ennek keretében a pár együtt Isten színe elé járul, leülnek a tûzhöz és áldozatként gabonaféléket és gyümölcsöket dobnak a lángok közé. Ezzel kérik Krisnát, hogy áldja meg a házasságot. A ceremónia alatt a menyasszony apja átadja lányát a võlegénynek, ezzel együtt a felelõsséget is ráruházza, ettõl fogva ugyanis a férj kötelessége élete végéig védelmezni feleségét, s ha hamarabb távozik el az élõk sorából, akkor ez a kötelesség a legnagyobb fiúgyermekre száll. A ceremónián szerep jut a menyasszony anyjának is. Amikor gabonát szórnak a tûzbe, felhívják õt is a színpadra. Ekkor segítenie kell lányát, hogy abból késõbb jó háziasszony váljék. Más kultúrákban is szokás, hogy a pár kezét virágfüzérrel kötik össze, ezzel jelképezve összetartozásukat. Ezen a szertartáson festi fel elõször a férj felesége hajválasztékába a kumkumporból lévõ szindur nevû csíkot, ami azt szimbolizálja, hogy a feleség hûségesen követi férjét az életük során.

- Ellentétben néhány ország gyakorlatával, a magyar törvények nem ismerik el hivatalosnak az egyházi esküvõt. A Krisna-hívõk „törvényesítik” kapcsolatukat polgári esküvõvel?

- Igen, ezt is fontosnak tartjuk, bár az egyházi esküvõnek ez nem feltétele. Számunkra Krisna áldása a legfontosabb, de azt is figyelembe vesszük, hogy egy társadalom tagjai vagyunk, el kell fogadnunk annak szokásait, normáit

- A mi európai szemléletünktõl nagyon távolinak tûnik az a „módszer”, ahogy a késõbbi házastársakat kiválasztják. A nyugati kultúra nagy hangsúlyt helyez a személyes szimpátiára, a testi vonzalomra. A védikus kultúrában azonban a szellemi, lelki tényezõk jutnak nagyobb szerephez.

- Igen, nagyon fontos, hogy természetben összeillõk legyenek, közös értékrendjük, terveik, céljaik legyenek. A kultúránk szerint nincsen válás, így a pároknak nem csak azt kell mérlegelniük, hogy szeretnének, hanem, hogy tudnának-e együtt élni egy egész életen keresztül. Éppen ezért elkészítünk egy asztrológiai elemzést. Ez sok fontos dolgot elõre jelezhet, problémákat, nehézségeket éppen úgy, mint sikeres területeket, tulajdonságokat.

- A hívõk maguk választhatják ki, hogy kivel szeretnének összeházasodni, vagy ez az asztrológiai elemzés dönti el a párok sorsát?

- Rendszerint a párok már „kinézik” egymást maguknak, az elején kell egy kölcsönös szimpátia, valamiféle vonzalom, hogy el tudjanak indítani egy kapcsolatot. A szerzetesek szigorúan a kultúránk szabályai szerint élnek, ez természetesen egy szûkebb kör. Ha egy szerzetes már maga is úgy érzi, hogy szeretne egy társat, de még nem talált rá, akkor szívesen veszi, ha ajánlanak egy hozzá illõ férjet vagy feleséget.

- Az asztrológia elkészítésén kívül mi segíti még a párokat abban, hogy tényleg egy életre találjanak társat maguknak?

- Ha a kölcsönös szimpátia megvan és az asztrológia is megfelelõ, akkor leülnek, és közösen megbeszélik, igen aprólékosan, részletesen jövõbeli terveiket, elvárásaikat, igényeiket. Nálunk a házasságnak nem a szexuális élet az alapja, nem ez az elsõdleges, hanem a lelkiség. Ha valaki tényleg komolyabban gyakorolja a lelki életet és az a célja, hogy élete végén visszakerüljön a lelki világba, Istenhez, akkor olyan társat keres maga mellé, aki hasonló szabályok szerint él. A szexualitás helyett a harmonikus együttmûködés és egymás kölcsönös támogatása jelenti a házasság alapját, mindez azt szolgálja, hogy a közösen megfogalmazott és kitûzött célokat el tudják érni. Biztos mindannyian ismerünk olyan párokat, akiknek a kapcsolata azért futott zátonyra, mert késõn bár, de kiderült, hogy a közös jövõt egészen másként képzelték el. Mi már a kapcsolat elején kiszûrjük ezeket a problémákat azzal, hogy részletesen letisztázzuk, kinek mi az elvárása, terve.

- Ez a valóságban tényleg mûködik?

- Ha eszerint terveznek, akkor igen. Ha csak az érzelmek dominálnak és tervezés helyett csak erõs érzelmi kötõdés van, akkor adódhatnak problémák. Bár a kultúránk szerint nincsen válás, sajnos mégis elõfordult már, hogy Krisna hívõk elváltak egymástól. Ezt úgy próbáljuk kiküszöbölni, hogy megfelelõ oktatást, útmutatót adunk a házasulandó feleknek, mind a szerzeteseknek, mind pedig a „civil” hívõknek. Talán ennek is köszönhetõ, hogy a válás nem jellemzõ tendencia nálunk.

- Ezt úgy kell elképzelni, mint a keresztény vallásokban a jegyesoktatást vagy pedig általában, a hitélet részeként tanulnak a hívõk ezekrõl a kérdésekrõl?

- Ez attól is függ, ki mennyire szeretné az életébe beilleszteni a vallást, magát ezt az életvitelt. Van szervezett oktatás is, de általában egy-egy házaspár az, aki felkészíti a jegyeseket a házasságra és az együttélésre. Persze ezek olyan házaspárok, akik már hosszú évek óta együtt élnek és van tapasztalatuk a problémák megoldásában. Gyakorlati tanácsokat tudnak adni, a férj a férjnek, a feleség a feleségnek. Nálunk a jegyességet társulási szakasznak nevezik, ha ez alatt az idõszak alatt bármilyen nehézség felmerül, netán valamilyen nézeteltérés van a jegyesek között, ehhez a házaspárhoz bizalommal fordulhatnak. Általában a házasságokban ugyanazok a problémák szoktak felmerülni, a megoldás receptje is mindig ugyanaz. Ezzel fel tudjuk készíteni a friss házasokat arra, hogy nem kell aggódniuk, ha valamilyen nehézséggel kell szembenézniük, mert minden gondra van megoldás, és nem maradnak magukra a bajban.

Linkajánló: www.krisna.hu