A TEST
Minden élõlény törekszik arra, hogy igényeit kielégítse. Szükségleteink bonyolult rendszerré szervezõdve határozzák meg mindennapjainkat. Egyrészt vannak olyanok, amik kielégítése feltétlenül szükséges az életben maradáshoz. Ilyenek a fizikai szükségleteink, az éhség, a szomjúság, a fáradtság. Ideig-óráig persze elhalasztható a kielégítésük, sõt, egyes társadalmakban, kultúrákban, vallásokban fontos elvárás, hogy ezeket a szükségleteket minél alacsonyabb szinten tartsák. A modern nyugati társadalom azonban a szükségesnél magasabb szintû fogyasztást részesíti elõnyben. A fizikai igény még szinte meg sem jelenik, amikor már ezer lehetõség nyílik annak kielégítésére: aki éhes, az gyorsan bekap egy hamburgert, aki szomjas, megáll az elsõ üdítõital-automatánál. Vannak olyan testi funkcióink, amik még valamennyire tabuk, de hála a mobil toaletteknek és a szexuális forradalomnak, napjainkban ezek is könnyen és gyorsan kielégíthetõk.

A LÉLEK
Ha testünk különbözõ követeléseit teljesítettük, akkor jöhet csak a lélek, aki bizony szintén súlyos igényekkel áll elõ. Szeretne társakat maga mellé, szeretne munkát, amiben kiteljesedhetnek képességei, és természetesen szeretné, ha munkáját elismernék, ha hozzáértése tiszteletet váltana ki, és ez által szeretett és megbecsült tagja lenne különféle társadalmi csoportjainak. A reklámipar szerint ezek a szükségletek sem olyan bonyolultak: ha a Boldogságot keresed, akkor irány a legközelebbi hipermarket, egy üveg jó sör, egy parfüm, egy márkás cipõ mindezeket a problémákat egyetlen pillanat alatt megoldja.

ÉS A TÜRELEM?
Ezek után nem nagy csoda, hogy a modern nyugati embert – fõként, ha magyar az illetõ- heveny ideggörcs kezdi gyötörni már a harmadik másodpercben, amikor valamely szükségletét nem tudja azonnal kielégíteni. Érthetõ, hogy vörös fejjel ordítva rázza az öklét az autós, aki elõtt a zebrán át szeretett volna menni egy csapat gyalogos. Miért pont õ álljon meg? Hiszen siet, dolga van. Az is természetes, hogy a boltban mindenki állja végig a sort, síró gyerekkel, járókerettel, netán terhesen. Az sem számít, ha valaki ezt a három tünetet egyszerre produkálja. Az õ baja, hiszen az elõtte lévõ is végig tudta állni.

AZ ÁLMOKON TÚL
Megszoktuk, hogy a kereskedelem ugrásra készen várja, hogy óhajunkat teljesítse. Sõt, ha netán éppen nem óhajtanánk semmit –nem mintha ez olyan gyakran elõfordulna, de mégis-, akkor maga igyekszik a vágynak elébe menni. Hosszas és igen agresszív marketinghadjáratok segítségével bizonyítja be, hogy egyrészt nem is igazi férfi/nõ az, aki eddig nem vágyott a globális gazdaság legújabb vívmányára. Másrészt még van lehetõség kiköszörülni a csorbát, mert ha nem is vágyott rá, de legalább vegye meg, ezzel elhárítva az igénytelenség akadályát személyes evolúciója elõl.

SOK A ROBINSON, KEVÉS A HELY
Ilyen körülmények között teljesen elveszítjük, rosszabb esetben ki sem alakítjuk azt a képességünket, hogy szükségleteink kielégítését valamelyest késleltessük, elhalasszuk, nota bene, lemondjunk róluk. Ez rendben is volna, hiszen azért van a vágy, hogy kielégítsük. És mindez zökkenõmentesen mûködik, ha Robinson Crusoe-ként élünk egy egyszemélyes szigeten. De ha nem, akkor bizton számíthatunk arra, hogy eléggé el nem ítélhetõ módon, a környezetünkben található emberek is azon mesterkednek, hogy szükségleteiket kielégítsék. Igényeink, szükségleteink folyton keresztezni fogják egymást, és nem csak keresztezni, de akadályozni is. Így embertársainkra hirtelen úgy tekintünk, mint ellenfelekre, rosszabb esetben ellenségekre.

LEHET MÁSHOGY IS?
Thomas Gordon amerikai pszichológus és családterapeuta – és sok más kollégája – szerint a konfliktust tehát normális dolog. Nem félni kell tõle, hanem megoldani. Gordon elsõsorban azoknak segít könyveivel, akik egyfajta „vezetõként” vannak jelen egyes kapcsolataikban: szülõknek, tanároknak, vállalati vezetõknek. De az alapelvek tökéletesen alkalmazhatóak hétköznapi életünkben, bármilyen személyes kapcsolatunkban.

LEHET MÁSHOGY IS!
A következõ részben ezeket az alapelveket vesszük sorra. Segítségükkel konfliktusaink jó eséllyel kézben tarthatóak, és feloldhatóak lesznek, mert képesek leszünk hatékonyan képviselni érdekeinket úgy, hogy közben együttmûködünk partnerünkkel, s így az õ elképzelései is megvalósulhatnak.