AMIKOR KEVÉS AZ ÉRTÕ FIGYELEM
Egy valódi, kétszemélyes konfliktus megjelenésekor az értõ figyelem már kevésnek bizonyul. Hiszen maga a konfliktus arról szól, hogy szükségleteink, igényeink ütköznek. Ha például én moziba szeretnék menni férjemmel, de õ a barátaival meccset akar nézni, akkor ebbõl jó eséllyel parázs vita alakulhat ki. Persze csak olyan pároknál, akik nem ismerik az Én-üzenet hatékonyságát. Mert többféleképpen meg lehet fogalmazni a problémát. De jól csak egyetlen módon.

TE-ÜZENET
Ha az adott esetben azt mondom, hogy „Miért kell folyton a hülye haverjaiddal lógnod?!”, akkor mondtam ugyan valamit, ami csak arra volt jó, hogy összevesszünk rajta. Hiszen nem a haverokkal van bajom, hanem azzal, hogy a közös programunk helyett õket választja, és így én hoppon maradok. A Te-üzenettel letámadjuk a másikat, leminõsítjük, ráterheljük az összes felelõsséget a kialakult konfliktusért. Könnyen belátható, hogy egy Te-üzenetre vagy viszonttámadással, vagy heves védekezéssel lehet reagálni.

REJTETT TE-ÜZENET
Azt kell tehát megfogalmazni, hogy én mit érzek, engem hogy érint a kérdés. Ez nem is olyan egyszerû, mint elsõre hangzik. Az indulat ugyanis hamis Én-üzeneteket képes gyártani. Azzal sem vagyunk kint a vízbõl, ha így fogalmazunk: utálom a hülye haverjaidat. Mert nem azt mondtam el pontosan, ami bánt. Ráadásul elég csúnyán minõsítettem õt is azzal, hogy a haverjait hülyének tituláltam. Ez tehát valójában egy rejtett Te-üzenet volt.

ÉN-ÜZENET
Nagyobb sikerre számíthatunk, ha valahogy így próbáljuk meg: „Nagyon csalódott vagyok, mert már vártam ezt az estét. Készültem a közös programra, és úgy látom, neked máshoz van kedved.” Ebben sok érzelem van, pontosan megfogalmazom saját lelkiállapotomat, és nem minõsítem se õt, se a terveit, csak rögzítem a tényt, hogy neki máshoz van kedve. Az Én-üzenet mindig rólam szól. Nem utasít, nem kér számon, nem hibáztat. Õszinte, de nem agresszív. Nem mondjuk meg vele, hogy a másiknak mit kell tennie, lehetõséget adunk arra, hogy maga találja meg a jó megoldást. Ezzel azt is kifejezzük, hogy bízunk benne, abban, hogy megérti a problémát, és képes rátalálni arra a megoldásra, ami mind a kettõnknek jó.

AZ ÉN-ÜZENET VESZÉLYEI
A legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy az Én-üzenet „elszabadul”, az eddig bezárt érzelmek és indulatok kitörnek, mint egy vulkán. Lássuk be, az csak formailag néz ki Én-üzenetnek, hogy „Olyan dühös vagyok rád, majdnem fölrobbanok!”. Hiszen ennek a valós jelentése az, hogy „TE feldühítettél.” És ha egyszer az érzelmek korlátlanul és zabolátlanul elragadnak, akkor bizony oda a konfliktus békés, vereségmentes megoldása. Ilyenkor azzal a megnyugtató tudattal zúdítjuk haragunkat partnerünk nyakába, hogy csak kimutatjuk érzéseinket. A düh gyakran nem a fõ érzelem, hanem csak rárakódik valami egyébre. Mondjuk ijedtségre, aggodalomra, féltékenységre, tehetetlenségre, zavarra. Gordon így fogalmaz: „Valahányszor dühöt érzünk, felveszünk és lejátszunk egy szerepet, hogy megmutassuk a másik embernek, mit tett velünk, megleckéztetjük, nehogy ez újra elõforduljon.” Ezzel nem a düh valódiságát vonja kétségbe, hiszen valóban átéljük forrongását, kavargását, hanem azt állítja, a dühöt mi magunk állítjuk elõ.