Nem vagy a túl népszerû a baráti társaságban? Nem rohamoznak meg, amikor megérkezel egy buliba? Nem zsonganak körülötted a haverok?Võlegényed csak legyint, amikor neved a konyhával kerül egy mondatba? Ennek egyszer s mindenkorra vége! Olyan fegyvert adunk a kezedbe, amivel a legcsiribiribb bulimacát is letolod a színrõl, és életed párja ezentúl a teádat is olyan áhítattal issza majd, mintha az anyja fõzte volna! Nem kell új ruha, nem kell a smink, a frizura! Neked egyetlen dologra van szükséged: a sajtos puffancsra, és a hatás nem marad el!

Régi közhely, hogy a férfiak szívéhez a gyomrukon át vezet az út. Vannak egyéb utak is, ám azok a legritkább esetben vezetnek az oltár elé, bár ettõl még nagyon kellemes kis utak lehetnek. Mi most maradjunk a hagyományoknál, és lássunk egy olyan receptet, amivel bárki a Nap Fénypontjává léphet elõ. Ez most minden bizonnyal túlzásnak tûnik, de higgyétek el, saját tapasztalat. A sajtos puffancsnak kisugárzása van, bár plutóniumból épp csak egy csipetnyi kell bele. Mivel demokratikus körülmények között elég nehézkes hasadóanyaghoz jutni, ezért a plutóniumot helyettesíthetjük egy kis sóval is, észre sem fogják venni a különbséget.

Lássuk tehát az alapanyagokat a beépítés sorrendjében, ami két nagy vagy három kisebb tepsinyi puffancsot eredményez (talán egy buli méretéhez képest nem tûnik elegendõnek a mennyiség, de én a hiánygazdaság híve vagyok: inkább legyen kevesebb, és akkor csalódottan kullognak a tál körül a lemaradók, mint hogy túlsüssük magunkat, és szégyenszemre kínálgatni kelljen. ):

1/2 liter víz
Egy csapott teáskanál só
20 dkg margarin (tégla, kocka, egyéb mértani test)
30 dkg liszt
6 db M-es tojás
20 dkg ementáli!!!!!!! sajt (Ez kulcsfontosságú az eredmény szempontjából. Ha nincs ementáli, hozzá se fogjunk!)
15 deka trappista (ehhez nem ragaszkodom, lehet másmilyen is, csak ne füstölt, annak olyan erõteljes az íze, hogy minden mást lever.)

Akkor most jön a munka dandárja, fázisonként:

Elõkészületek:
Sajtok reszelése, sajnálatos módon a kislyukú reszelõvel, külön tálba gyûjtögetve.
Sütõ forrósítása, ami a csövön kifér: 260 – 280 fokra, nálam ez már maximális teljesítmény.
Tepsi bélelése sütõpapírral (javaslat: Alufix. A többi fajta is jó, például szabásmintát rajzolni rá, origamizni, beletekeredve múmiásat játszani és ijesztgetni az unokatesókat, óvodai rajzversenyhez is kiválóak, de a sütést nem kockáztatnám meg velük többször.)

1. Fázis:
Forraljuk fel a fél liter vizet, benne a teáskanálnyi sóval. Mikor forrni kezd, tegyük bele a margarint, hogy az egész felolvadjon. Kis lángon, de még forrás közben belekeverjük a lisztet.  Ha jól dolgoztunk, akkor az egész kulimász egyszer csak elválik az edény falától, és helyes kupaccá gömbölyödik középre. Ha idáig eljutottunk, akkor jöhet a jól megérdemelt pihenés: megmossuk a tojásokat! Ez nem csak azért jó, mert egyszerre vesszük fel a harcot a madárinfluenzával és a szalmonellával, hanem közben kicsit kihûl a massza és nem mellesleg a lábos és az õ füle is.

2. Fázis:
Melyben jelentõsen rádolgozhatunk a bi- illetve tricepszünkre, vagy gyáván megfutamodva a feladat elõl, kézimixert is ragadhatunk. A még meleg, de már nem forró masszába bele kell kevernünk a tojásokat, de nem akárhogyan, hanem egyenként, maximum kettesével. A folyamat elején ijedten tapasztaljuk, hogy a lábosban lévõ anyag egyre jobban hasonlít a nokedlihez, de ez csak átmeneti állapot. Erõteljes és elszánt fizikai ráhatásunkra ugyanis a tészta minden egyes tojásos attak után lassan kisimul. Mire a tojások alaposan belekeverednek, addigra a massza ki is hûl.