Nem könnyû feladat elé néztek, ha úgy döntötök, ezt a fajta esküvõt választjátok. A tennivalók listája lassan olyan hosszú lesz, mint Mohamed legbölcsebb prófétájának szakálla. Jó hír, hogy az idõpont kiválasztásánál már nem kell azzal törõdnötök, hogy mindenkinek megfelel-e. Ám éppen ezért muszáj jó elõre gondoskodni arról, hogy mindenki megkapja a meghívót. A közeli ismerõsöknek biztosan örömet szereztek azzal, ha személyesen adjátok oda, a távolabbi rokonok, ismerõsök címét pedig nem árt telefonon egyeztetni, ezzel ráadásul személyesebbé is tehetitek a formális meghívást.

Azzal is számolnotok kell, hogy a házasságkötõ termek befogadóképessége véges. Átlagosan 50-100 ember fér el bennük, ám vannak olyan termek, ahol 150, 200 vagy akár 300 vendéget is el tudtok helyezni, mint például a XXII. Kerületi Anyakönyvi Hivatalnál. Az anyakönyvi hivatalok lehetõséget szoktak biztosítani a külsõ helyszínen történõ házasságkötésre is, de ezt az adott hivatalnál kell megérdeklõdõtök. Érdemes körültekintõen tájékozódnotok arról, hogy melyik helyen szeretnétek összeházasodni. Nem elég a leírást elolvasni, személyesen kell meggyõzõdni arról, hogy megfelel-e az igényeiteknek. A késõbbiekben ugyanis már nem módosítható a helyszín, ahová bejelentkeztetek, ott kell a szertartást lebonyolítani! Ha templomi esketést is szeretnétek, akkor is arra is gondolnotok kell, hogy az egész násznépnek legyen ideje és módja odaérni a templomhoz. Jó megoldás, ha a házasságkötõ és a templom nincs egymástól messze. Ha ezt nem sikerül megoldani, akkor se esettek kétségbe, ugyanis az autóval érkezõk lelkesen el szokták osztani maguk között, hogy ki kit vigyen a különbözõ színhelyekre. Elsõre talán vad ötletnek tûnik, de bevált módszer az is, ha buszt béreltek a násznép szállítására. Ilyenkor fel kell mérnetek, hogy hányan vennék igénybe, mert attól függ, hogy mekkora jármûre van szükségetek.

Nagy öröm, amikor nászajándékok közül elõbukkan egy exclusive porcelán étkészlet vagy egy turmixgép, netán egy komplett házimozi, de higgyétek el, a harmadik után minden párnak megfordul a fejében, hogy miért is nem készített ajándéklistát. Aki ugyanis megengedheti magának, hogy nagy értékû ajándékot adjon, az szívesen egyeztet annak érdekében, hogy a meglepetés tényleg az egyetlen darab legyen. Jó megoldás erre a problémára, ha leadjátok a listát egy ajándékcentrumban, ahová betérve mindenki ízlésének és pénztárcájának megfelelõen választhat. Amit már megvettek, az lekerül a listáról, ilyen egyszerûen megúszható a kényszeredett mosolyú „Jaaaj, ez annnyira jó, hogy picit sem gond, hogy már van belõle kettõ!”-szituáció.

A vendéglista összeállítása gyakran megoldhatatlannak tûnõ feladat elé állítja a párokat. Sok szempontot kell szem elõtt tartanotok, ha el akarjátok kerülni, hogy az esküvõtök botrányba fulladjon! Érdemes megfontolni, hogy a számotokra nagyon fontos személyeknek lehessen némi beleszólása a lista összeállításába. Szüleitek, nagyszüleitek fejében minden bizonnyal a születésetek pillanatában összeállt a kép, hogy kit kell feltétlenül meghívni majd a nagy eseményre. Számítsatok rá, hogy ez a névsor a legritkább esetben egyezik meg azzal, amit ti ideálisnak képzeltek el. Nos, máris itt a ragyogó alkalom arra, hogy az empátia és a tolerancia nemes erényét gyakoroljátok, hiszen ezekre a boldogító igen kimondása után többször lesz majd szükségetek, mint azt most gondolnátok. Illik meghívni: a család távoli tagjait, ha legalább alkalmanként találkoztok, vagy írásban tartjátok a kapcsolatot, a legközelebbi hozzátartozók számára fontos személyeket, persze csak akkor, ha nagypapa nem a negyedik utász hadosztályt jelöli meg mint nélkülözhetetlen személyeket. Természetesen nem szabad elfelejtkeznetek azokról, akik maguk is meghívtak benneteket életük valamely jeles eseményére, vagy akiknek valamiért hálával tartoztok. Ha netán a tartozás jellege inkább materiális lenne, akkor érdemes megfontolni, hogy az illetõ nem fogja-e a menyasszonytáncban összegyûlt pénzt einstandolni és a lábossal a hóna alatt feltûnés nélkül, elégedetten távozni. A nagy lakodalmakon több generáció is képviselteti magát, ami egyfelõl jó, hiszen együtt ünnepelni fontos dolog, másfelõl sok probléma forrása is. Az idõsebb generáció általában konzervatívabb, mind az étkezés, mind a szokások, mind a zene, a tánc területén. A fiatalabbak  ízlése egészen más lehet. Egy manapság egyre terjedõ szokás jó megoldást kínál erre a problémára. A polgári vagy templomi szertartás után tartanak egy két órás hivatalos ebédet, ahová a családtagokat várják. Itt általában a nagyszülõk, örömszülõk szája íze szerint készült ételeket szolgálnak fel, a zene is olyan, amire az idõsebb korosztály szívesen táncol. Az ifjú pár fiatalabb rokonait, barátait, kollégáit már az esti, kevésbé ünnepélyes vacsorára várják, ahol az sem tûnik szentségtörésnek, ha a nem újházi tyúkhúslevest szolgálnak fel, rozmaringos tányérban, hanem egy papírtányérról lehet sonkás pizzát fogyasztani. A hangulat így sokkal fesztelenebb, a vendégeknek gyakran nincs is ültetett helyük, sõt! Néha székük sem, hiszen a fiatalok a régi házibulik emlékére iskolai termet, tornatermet, mûvelõdési ház egyik termét bérlik ki a nem mindennapi esküvõi vacsorához. Így mindenki elégedett lehet, hiszen szegény nagyszülõk idegrendszerét nem terhelitek a legújabb Robbie Williams számmal és a villódzó stroboszkóppal, barátaitok pedig fesztelenül szórakozhatnak, bulizhatnak hajnalig. Nektek pedig marad a megnyugtató érzés: a kecske is jól lakott, a káposzta is megmaradt, és közben mindenki jól szórakozott!

Az 50-100 fõs esküvõknél azonban már kikerülhetetlennek tûnik, hogy egy rendezvényszervezõt bízzatok meg a lebonyolítással. Sokan ódzkodnak tõle, mert pazarlásnak érzik. Úgy gondolják, hogy amit egy cég el tud intézni, azt õk maguk is megoldják majd. Ez akár igaz is lehet. Azt azonban elfelejtik, hogy a cég –jó esetben hosszú évek óta- hivatásszerûen ezzel foglalkozik, tehát nagy rutinja van benne. Nektek még a teendõk listájának összeállítása is egy külön feladat, míg nekik nem csak a lista, hanem a sorrend is készen van. Partnercégeik esetleg kedvezményeket biztosítanak nekik, hiszen olyan megrendelõvel dolgoznak, akivel hosszútávú a kapcsolatuk. Tény, hogy újabb költség merül fel, ha a rendezvényszervezõ mellett döntötök, ám szinte megfizethetetlen a tudat, hogy a nagy nap akkor is „szervezõdik”, amikor nektek a napi munka mellett már sem idõtök, sem erõtök nincsen arra, hogy a soron következõ dekoratõr cég ajánlatát átböngésszétek. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy csak akkor sikerülhet jól a ceremónia, ha szakember foglalkozik vele. Tökéletes és szép lehet akkor is, ha Ti magatok jártok utána minden apró részletnek. Ám arra fel kell készülnötök, hogy fárasztó hónapok állnak elõtettek, mert kevés pénzzel igenis lehet felejthetetlenül gyönyörû esküvõt varázsolni, de lelkes szervezés, figyelem és törõdés nélkül semmiképpen nem!