| Menyasszony-blog I. 2006. augusztus - Minden kezdet nehéz! | | Print | |
| írta Bánsági Krisztina | |
| 2007. Január 29. | |
|
Határozott elképzelések és szervezõkészség Végre
elérkezett az idõ, amikor a - mondhatjuk kislánykorom óta áhított -
saját esküvõmet elkezdhetem szervezni. A "nagy napot” 2007. április -
május valamelyik szombatjára tervezzük. A szervezésrõl fõleg egyes
számban fogok írni, aminek oka az, hogy én fogom (szinte egyedül)
szervezni. Rám nézve sajnos - vagy mégsem - majd késõbb kiderül - nem
igazán merném ezt a feladatot másra bízni. Elég határozott
elképzeléseim vannak a nagy eseményrõl, valamint a szervezõkézségemben
is bízom annyira, hogy megbirkózzak ezzel, a most még kellemesnek és
izgalmasnak tûnõ "feladattal”, valamint idõm is akad rá szerencsére. Elõzetes kalkulációk Elõször
is összeállítottuk a listát az elõzetes kalkulációk elvégzéséhez:
legalább 100-an leszünk, de inkább többen. A lista után egyébként
kicsit megijedtünk, hiszen ekkor láttuk számszerûen, hogy minimum 1,5
millió (ha szerencsénk van) forintot kell erre a "bulira"
elõteremtenünk. Erre van kb. 9 hónapunk, szerintem egy kis segítséget
igénybe kell majd vennünk, ugyanis az esküvõ árát nem a szüleink fogják
állni. Templom, virágok, orgonaszó Az esküvõi elképzeléshez adódnak még egyéb tények is, melyeket számításba kell vennem:A polgári esküvõnk már megvolt 2005 õszén. De itt direkt megtartottuk a "kellékeket" (gyûrûhúzás, csók, stb.) a "rendes" templomi, vendéges, fehérruhás esküvõre. Úgy hallottam, a gyûrûhúzást is el lehetne játszani még egyszer - vagy fogadalom megerõsítést tenni, de egyelõre maradok az áhított verziónál, hogy templomban legyen. A ceremónia egy részének kivitelezése így a templomi esküvõre maradt, amivel csak az a gond, hogy egyikünk sincs megkeresztelve. Én leányálmaimban természetesen egy virágokkal feldíszített szép templomot képzeltem el, ahol orgonaszóra lehet bevonulni. Akkor még nem voltam tudatában annak, hogy ehhez különbözõ "feltételeknek" illene megfelelni, mint például a keresztség. Az orgona hangját nagyon szeretem a mai napig is, így ki kell derítenem milyen formában, hogyan lehet templomban megtartani az esküvõt, ezzel összefüggésben meg kell oldanunk a keresztelkedést is. Addig sajnos, amíg a vacsora helyszíne nincs meg ez ügyben nem nagyon tudok még lépni, legalábbis ha nem szeretném, hogy a templom és az ünnepség helyszíne több tíz kilométerre legyen egymástól. Ruhapróba Hogy
erõt merítsek, és hogy kellemesen induljon az egész "projekt" elõször
is az engem legjobban érdeklõ és "legfontosabb" dologgal - a ruhával –
kezdtem. Az én stílusomhoz közel álló modellekre hamarosan rá is
bukkantam az interneten. Egy spanyol cég termékei, a www.pronovias.com
oldalon akadtam rájuk. Habozás nélkül el is robogtam a budapesti
szalonjukba (ananaszszalon.hu), ahol egyébként nagyon kedvesek voltak,
még így is, hogy jóval a szükséges idõ elõtt mentem ruhákat nézegetni.
Az a modell, amit az interneten kinéztem, sajnos nem kölcsönözhetõ,
egyedi tervezõi darab de kb. 1,5 millió forintért megvásárolható, ez
nagyjából a teljes költségvetésünk... Ezen csak nevettem, mert nem
csodálkoztam, hogy rám jellemzõ módon sikerült kiválasztanom
valószínûleg a legdrágább ruhát. No de semmi baj, mert a szalonban
található több tíz kölcsönözhetõ modell is gyönyörû, gyorsan fel is
próbáltam kettõt. Nagyon furcsa volt abroncsos, fûzõs ruhában mozogni
de persze nagyon jó érzés is. Most legalább megvan a méretem, és
várhatok a 2007es modellek megérkezésére december körül, hogy azokból
válasszak magamnak valami igazán szépet. Az addig hátralévõ hónapokban
pedig a sorrendben egyébként is hamarabb következõ helyszínkereséssel
foglalkozhatom.Helyszín: alapozás Lehetõleg
Budapesten legyen, mert a vendégek nagy része budapesti vagy a közeli
vonzáskörzetbõl jönne. Itt megjegyzem, hogy kedves barátnõim (akik
külföldre mentek férjhez) jönnek Új-Zélandról, Amerikából,
Törökországból - de Velük már idejében közöltem a tavaszi idõpontot.
Fontos, hogy 100-an elférjünk kerek asztalos elrendezéssel és lehetõleg
fehér vagy legalább világos színû helyiség, legyen, nem pedig zöld
padlószõnyeg, bordó tapétás – nekem nem annyira tetszõ színvilágú
enteriõr. Mivel az esküvõ árvízi idõszakban lesz ezért sajnos a
vízpartok (fõleg Duna) közelében lévõ éttermek nem jöhetnek számításba,
az idõpontot viszont nem szeretném késõbbre tolni, mert a 30-35 fokos
melegben az áhított ruha kényelmetlen kályhává válhat rajtam, nem
beszélve a begombolt ingû, nyakkendõs, mellényes, zakós férjemrõl.
Szóval marad a tavasz. Jó, de mikor is pontosan? |






Az esküvõi elképzeléshez adódnak még egyéb tények is, melyeket számításba kell vennem:

