Legalábbis az óvodás ének szerint. Hogy a valóságban mi a helyzet, az már más kérdés. Jó lenne ezt az írást úgy kezdeni, hogy „A tavaly nagy sikert aratott Torkos Csütörtök…”. Csak sajnos ez így nem lenne egészen pontos. A Magyar Turizmus ZRT. elõször 2006-ban hirdette meg az éttermeket, és ezzel együtt az éttermekben való étkezést népszerûsítõ kampányát. Idén ez a nap február 22-én lesz. A hivatalos értékelés szerint ez volt a tavalyi, Nagy Ízutazás nevû akció legsikeresebb eleme. Az éttermek szempontjából. Vajon a vendégek is így érezték?

Hát igen, ez volt a leggyakoribb kifogás. Több étteremben ugyanis nem a megállapodás szerint jártak el, és nemes egyszerûséggel csak az ételfogyasztás számláját felezték. Az amúgy is boros árú italokat teljes áron írták a számlához, pedig egyértelmû volt a szabály: e napon a vendégnek a VÉGSZÁMLA, tehát a teljes étel- és italfogyasztás számlájának felét kell csak kifizetnie. További, igényesebben kidolgozott, és éppen ezért nehezebben lebuktatható trükk volt, hogy az ételek nettó árának 50%-át számolták fel, ám a teljes árhoz tartozó ÁFÁ-t csapták hozzá. Ennek észrevétele nagyfokú bizalmatlanságot és pénzügyi jártasságot tételez fel, de voltak ilyen vendégek is, hiszen több helyen kiderült a turpisság. Akkor tehát: Torkos Csütörtökön a teljes számla, (tehát étellel, itallal, ÁFÁ-val,) végösszegének felét kell csak kifizetni az arra korábban leszerzõdött vendéglátóhelyeken.

A hagyomány

Nem tudom, más népeknél létezik-e ilyen, vagy ehhez hasonló hagyomány, de az biztos, jól jellemzi a magyarok élelmességét ez a „találmány”. És nem csak az élelmességünket, hanem azt is, hogy mindig kicsit kilógtunk a sorból, kicsit renegátok voltunk. Mert ugyan miféle hozzáállás az, hogy a Húshagyó kedd és Hamvazó szerda után kezdõdõ Nagyböjtöt már másnap megszegjük, és istenesen bezabálunk Torkos Csütörtökön? Nagyon jóféle hozzáállás, hiszen a farsangról megmaradt megannyi jobbnál jobb falat nem mehet pocsékba! Itt is látszik, hogy a pogány hagyományokra, ünnepekre ráépített keresztény vallás soha nem tudta igazán ezt az õsi hitet és hiedelemvilágot eltörölni. A tél elûzése, temetése, a farsangi mulatság után következõ szigorú és komor Nagyböjt háta mögül is csintalan gyerek módjára bújik elõ a népi bölcsesség, és szamárfület mutatva az egyház elõírásainak, degeszre eszi magát szalagos fánkkal, hiszen a kutyáknak mégsem adhatják oda a nehéz munkával elõteremtett élelmet. A maradékot igenis meg kell enni.

A hagyomány mai tisztelõi

Igen, a maradékot meg kell enni! E nemes gondolat mentén egyes éttermek úgy döntöttek, hogy kár is a vendégbe az a sok változatos finomság, ami amúgy az étlapon szerepel. Elég lesz oda egy „olcsított” változat. Különben kész ráfizetés lenne Torkos Csütörtök napja, ha mindenféle népek a drága bélszínt rendelnék meg ilyenkor. A felajzott ínyû vendégek meglepve tapasztalták, hogy egy aktualizált, „ápdételt” étlapot kaptak a pincértõl, amin csodák csodája, éppen az elõre kiszemelt drága és különleges ételek nem szerepeltek. Mer’ ugye, mi kell a magyarnak: sült krumpli meg borjú (Khm…. sertés…) bécsi szelet. Esetleg pörkölt nokedlivel.

És amirõl az éttermek nem tehetnek

Az a hihetetlen zsúfoltság. Nem igazán tudom, hogy ennek vajon tényleg a félárú étkezés az oka, vagy inkább a „buli” kedvéért mennek az emberek. Biztosan sokan vannak, akiknek nagyon nem mindegy, hogy egy kétszemélyes vacsoráért 6000 vagy 3000 forintot fizetnek, de van egy olyan érzésem, hogy Torkos Csütörtökön étterembe menni bizony sikk. Nincs is ezzel semmi baj, ha valakinek foglalt asztala van. De aki éppen csak beugrik kedvenc vendéglõjébe, bekapni a szokásos vacsoráját, az ne számítson semmi jóra. Kulcsszó: telefonos / személyes asztalfoglalás. Különben a szerzõdött éttermekbe esélyünk sincs aznap bejutni.

Tanulság?

Hogy egy jó és izgalmas kezdeményezés is meg tud bukni az elvtelen haszonlesõk hibájából. Hogy a program gazdáinak nagy körültekintéssel kell eljárniuk, különben éppen az ellenkezõ hatást érik el: a vendégek inkább otthon maradnak, és összeütnek egy rántottát, de nem hagyják, hogy újból becsapják õket. Hogy bizonyos éttermek tisztességes tulajdonosainak aznap, esetleg más napokon is, ott kell ülniük, és figyelniük, hogy az üzletvezetõk nem akarnak-e nyerészkedni az õ kontójukra. Hogy mikor a vendég telefonon asztalt foglal, akkor ezekre a kérdésekre nyugodtan kérdezzen rá. A becsületes helyeken a vendéggel együtt lesznek felháborodva a csúnya lehúzásokon, a tisztességtelenek véleménye pedig senkit sem érdekel. S hogy ha mégis megtörténik a baj, ne hagyjuk szó nélkül. Ugyan az elrontott estéért nem kárpótol, de legalább mást megkímélhetünk a csalódástól. Erre való a Panaszkönyv, a Fogyasztóvédelem, és azt gondolom, leghelyesebb a kampány szervezõjének, a Magyar Turizmus ZRT.–nek figyelmét felhívni a nem korrekt partnerekre. Hiszen a Torkos Csütörtök egy nagyon hasznos kezdeményezés. Sok olyan étterem vesz benne részt, ahol mindenki a maximumot hozza ki magából ezen a napon, és persze a többi napokon is. Ám sajnos az õ munkájukat is elértéktelenítik azok az éttermek, ahol a betérõ vendégben és egy jó kampányban is csak a rövid távú hasznot látják. Ezek kiszûrése mindnyájunk érdeke.

Linkajánló: