Ne keresgéljünk túl hamar!

Végre megérkeztek a 2007-es ruhák a szalonokba. Közben én az interneten már jól megnézegettem, melyek tetszenének nekem. Több is volt természetesen, sõt volt olyan ruha, amit a sok nézegetés miatt már meg is untam. Szinte hónapról hónapra változott a kiválasztottak köre. Megnéztem az ebay-en is, mert a külföldi menyasszonyok általában megveszik a ruhát, majd az esküvõ után eladják. Fel is került az oldalra egy, még tavaly kinézett kedvencem, de addigra már másik tetszett. Nem érdemes túl hamar elkezdeni a keresgélést, mert csak összezavarodik az ember. A szalonba viszont egy sem érkezett azokból a ruhákból, amelyeket kinéztem. Azokat csak megvenni lehet. Azért csak elmentem felpróbálni az új kollekció pár darabját, mert attól még megtetszhet az egyik… Jó volt, szép volt de nem éreztem semmi ’felismerést’, amirõl a menyasszonyok mesélnek.

Inkább varratni? De milyet?
Külföldrõl sikerült pár magazint beszereznem, hát ebben is voltak csodaszép darabok. Gondolkodtam azon, hogy esetleg megvarratom a ruhámat, akkor lehetne gyönyörû minõségi anyagból, és pont olyan fazon, amilyet én szeretnék. Csak az a baj, hogy pontosan nem tudtam eldönteni, milyet is szeretnék. Eredeti elképzelésem szerint nagy szoknyás, de nem abroncsos, és nem túl fidres-fodros ruhát kerestem, mert hosszú fátylat szeretnék és nem akarok habostortaként tündökölni. Láttam már olyan menyasszonyt, akire annyi csipke, fátyol, tüll, fodor, táska, kabátka stb. volt aggatva, hogy körülbelül háromszor akkorának tûnt, mint a võlegény. Elég vicces látvány az oltárnál álló elefánt és egér. De tetszett a modernebb A-vonalú, a csodás csipkés, a teljesen “díszítésmentes”, egyszerûségében szépséges, a nem szokványos…. Tehát mindenféle. Azt viszont észrevettem, hogy fõként pánt nélküli ruhákkal van elárasztva minden. Szerintem is szép ez a fazon, ha valakinek megfelelõ az alkata hozzá, csak szinte mindenki ilyet választ (nem is nagyon tudna másmilyet talán). Tovább keresgélve találtam egy újabb szalont, ahol modernebb holland ruhák voltak, itt is próbál(koz)tam. Egy abroncs nélküli, tüllös darab esélyesként indult, persze ez is pántnélküli volt. Megnéztem magyar divattervezõk ruháit, itt is találtam esélyes ruhákat.

Egyszer az életben!
Arra is gondoltam viszont, hogy elvileg csak egyszer vehet fel az ember lánya igazi királylány ruhát, uszállyal, fátyollal, ezért lehet, hogy érdemes kihasználni ezt az egy alkalmat. A kb. huszadik ruha után jutottam el a Vanessa szalonba. Itt Ian Stuart, egy híres angol menyasszonyiruha-tervezõ ruhái is kölcsönözhetõk, aki modern, különleges ruhákat készít. Nagy meglepetésemre még Rosa Clara modellek is vannak, aminek nagyon megörültem, mert azt hittem, ezek Magyarországon egyik szalonban sem elérhetõk, pedig én már ráakadtam gyönyörû ruháira a neten. Hát itt ez is volt! Éreztem, hogy itt fogom megtalálni az ’igazit’. A lányok nagyon kedvesek és segítõkészek voltak. Elég jól ráéreztek a stílusomra, õk is javasoltak fazonokat, melyeket a fotó alapján biztos nem választottam volna ki, de felvéve mégis nagyon jó választásnak tûntek. Aztán mikor egy kis idõre egyedül maradtam a szobában….

Meglátni és megszerezni

Nézegettem a fogason lógó darabokat, és az egyiken megakadt a szemem, gondoltam, még ezt az utolsót felpróbálom. A színe tetszett meg és, hogy olyan „nagy”. A fazonját egyáltalán nem láttam, csak mikor rámadták.

Na és ekkor tényleg megéreztem azt, amirõl a többiek regélnek, hogy „Õ AZ”. Egy gyönyörû, nagyszerû, abroncsos darab, tipikusan menyasszonyi, de mégis vannak benne olyan apró részletek, amik különlegessé teszik, van hozzá egy egyedi nyakdísz és stóla is. A ruha olyan megdöbbentõ volt, hogy a biztonság kedvéért megkértem a férjemet is, hogy nézze meg, mert õ sokkal konzervatívabb. Tudom, ezzel szinte egyedül vagyok a világon, de nem vagyok babonás, ráadásul már házasok vagyunk. Szerintem a pasik nagy része valószínûleg inkább egy farmeros szerelésre szavazna, vagy még arra sem. Egy képen szerettem volna csak megmutatni, de az nem volt elérhetõ - szerencsére, mert addig sem tudom mutogatni az esküvõ napjáig. Nincs sok értelme egy férfival menni a ruhapróbára, ezt most már tudom, mert a férjem sem tudott a menyasszonyi ruhák közt különbséget tenni. Inkább az estélyihez közelebb álló, “mindennapi” viseletre legjobban hasonlító egyszerûbb, A-vonalú ruhákra szavazott volna - ha teheti. Arra viszont mindenképp jó volt, hogy eljött velem, hogy ne lepõdjön meg túlságosan, amikor meglát az oltárnál, mert elég „nagy volumenû” a ruha. Még  nekem is szoknom kellett a látványt a tükörben, annak ellenére, hogy csodaszép, de hát nem mindennap járok ilyenben. Így még a korábban beszerzett öltönyt is le tudtuk tesztelni, hogy mennyire jól passzol hozzá.

Gyorsan le is foglaltam az álomruhát. A stóláját elvihetem egy-egy alkalommal, amikor a férjem mellényére vadászunk. Így könnyen összehangolhatjuk az öltözetünket. Már csak a menyecske ruhát kell kitalálnom, ami inkább egy szép estélyi vagy koktél ruha lesz.