A zenekar kiválasztása bizony nem egyszerû feladat. A probléma ugyanis már a stílus kiválasztásánál elkezdõdik. Magyarországon nagy hagyománya van a mulatós, lakodalmas zenének. Ám a fiatalabb generációk egyre kevésbé szeretik ezt a stílust. Lássuk be, akik a hétvégéken techno-, funky-, retro-, hipp-hopp, vagy rave-partykra járnak, talán nehezebben találják meg a megfelelõ lépéseket, amikor Márió bûvöli a harmonikáját. Azt azonban a legtöbb fiatal tudja, hogy egy esküvõn teljes képtelenség DJ Sterbinszkyt bevetni, mert kb. a második percben hanyatt-homlok menekülni kezdenek az idõsebb korosztály képviselõi. Így nagy türelmet és gondosságot igényel annak kitalálása, hogy hogyan lehet összepasszintani a fiatalok és szüleik, nagyszüleik zenei igényét

A zenei stílus és a zenekar kiválasztása gyakorlatilag el is dönti ezt a kérdést. Hiszen elég nehéz elképzelni, amint a násznép egy kellemes blues hatására szétrúgja a ház oldalát nagy vigalmában. Ha igazi tombolós, zakatolós, csujogatós, sírva vígadós bulira vágyunk, akkor nincs más dolgunk, mint megkeresni az ehhez illõ zenekart és összetrombitálni a falu apraját, nagyját. Ám, ha egy ilyen mulatságnak még a gondolatától is hideglelést kapunk, akkor számolnunk kell azzal, hogy a „disco” és a rétegzenék népszerûsége igen alacsony. Tehát nagyon jól meg kell gondolnunk, hogy a meghívott vendégek mit tudnak majd kezdeni magukkal, ha az imádott jazz-band a húrok közé csap.

Igen, talán ez az elsõ kérdés. Mert ez ünneplés nem mindenkinek jelent önfeledt tombolást, legyen az Piás Nõvérkék, vagy akár Iron Maiden koncert. Van, aki úgy szeretne rokonaival, barátaival együtt ünnepelni, hogy közben võfély urunk nem lenget vasúti tárcsát, nem szaladgál postástáskával, mázolt bajusszal, nem lopják el a menyasszonyt, de még a cipõjét sem. Sõt, eléggé el nem ítélhetõ módon még vonatozni sem akarnak, pedig ez szép alkalom arra, hogy a tánctól, és a gondosan elfogyasztott nagy mennyiségû alkoholtól feltüzesedett vendégek egymás izzadó vállait fogdossák. Számukra a bulihoz elegendõ egy kellemes, halk zene, beszélgetés, nevetgélés, fesztelen hangulat, de a ház oldala és a menyasszony cipõje szigorúan a helyén marad. Egyre több ilyen, partyszerû esküvõ van ma már Magyarországon is. De egy valamit tudomásul kell venni: ez még (?) nem Amerika.

A világ „boldogabbik” felén ugyanis a nagy vendégsereg és a party simán összefér egymással, míg itthon ez még nincs igazán bejáratva. A csendes rétegzenés (jazz, blues) partykon kevesen érzik igazán jól magukat. Az egymást nem ismerõ vendégek egy idõ után „klikkesedni” kezdenek, kettesével, négyesével beszélgetnek egy kicsit, pár cigi és el is unták az egészet. Illedelmes búcsú, és hamarosan annyian maradnak, mint egy kisebb házibulin. A párnak ilyenkor különösen nagy figyelmet kell szentelnie a vendégeknek. Az egész légkör sokkal intimebb, mint a mulatozós lagzikban. Italból is kevesebb fogy, a gátlások is jobban kötnek mindenkit, így tényleg csak az válassza ezt a formát, aki kimondottan visszafogott, családias hangulatra vágyik. Azt ugyanis nem várhatjuk el a fergeteges lakodalmakon szocializálódott rokonságtól, akik nagy valószínûséggel bárányhimlõsek lesznek a jazz hallatán, hogy órákon át kultúráltan unatkozzanak a kedvünkért.

Összefoglalva tehát, akik úgy döntenek, hogy Nemesmedvestõl Battonyáig az egész retye-rutyát összecsõdítik, azok bizony tegyék félre Aretha Franklin, Hobo, netán Tyereskova iránti szenvedélyes vonzódásukat, és ne legyenek restek bevállalni a vonatozást sem. A nagy család sokféle korú és ízlésû emberbõl áll, ehhez olyan zenekart kell találni, aki a különféle igényeket nagy valószínûséggel ki tudja majd elégíteni. Ilyenkor felváltva szólhat mulatós, régi magyar tánczene, egy kis diszkószerûség, mindig olyan (vagy legalábbis majdnem olyan), mint amilyenre éppen igény van. Tehát, ha harmincnál több meghívót kell megcímezni, akkor a zenei stílus kérdése nagyjából el is dõlt. Ettõl kezdve már mi magunk vagyunk felelõsek a hangulatért, és nem vonogathatjuk a vállunkat, hogy „én lakodalmas zenét nem vagyok hajlandó a saját esküvõmön hallgatni!” A másik megoldás: az elsõ harminc meghívót a postaládába dobjuk, a többit a kukába.