| Menyasszony-blog IX. | | Print | |
| írta Bánsági Krisztina | |
| 2007. Május 14. | |
|
Leánybúcsú – Csak szolidan! Esküvõ elõtt 1 héttel tartottuk a lánybúcsút, és legénybúcsút de arról nem tudok nyilatkozni! Ez azért is kiemelkedõ esemény volt, mert a bulira hazaérkeztek a külföldön élõ barátnõim és már évek óta nem volt olyan alkalom, amikor egyszerre mindenki itthon lett volna. Nagyon jól sikerült a buli, szuper feladatok voltak. Mindent rám aggattak, én meg nagy igyekezetemben elfelejtettem ellenkezni. Otthon kezdtünk, és miután már minden elképzelhetõ cikis dolgot – nagy fülek, feliratos póló, tiara, rózsaszín gusztustalan hajgumi, kék paróka – rám pakoltak, elmentünk egy újonnan nyílt, kicsit kirakati szórakozóhelyre, ahol kosárkából petrezselymet kellett árulnom. Nagyon nagy sikere volt a petrezselyemnek, így a bevételbõl taxiztunk haza hajnalban. Másnap ijedten tapasztaltam, hogy a rám ragasztott számtalan hableány tetoválás többszöri mosakodás után is erõsen ragaszkodik hozzám. Nekiestem körömkefével, le is jött, de délutánra úgy néztem ki, mint akit jól megráncigáltak, úgy belilult a karom és hátam. Ez nagyjából elmúlt az esküvõ napjára, késõbb megtudtam, hogyan kellett volna szakszerûen megszabadulni a tetkóktól… Praktikus „ültetõkártyák” – csak egy kis fantázia kellett, no meg kitartás! Az esküvõ elõtti héten már szabadságon voltam, mert az idõben elkezdett készülõdés ellenére is sok apró dolog maradt az utolsó hétre. Az ültetési rend véglegesítésére is csak az utolsó napokban kerülhetett sor, amikor már 99%-ban végleges a vendéglista. Kitaláltam, hogy nálunk az ültetõkártyák nem papírra lesznek nyomtatva. Az egyik skandináv lakberendezési áruházban vettem üveg mécsestartókat és arra festettem rá a neveket és kis virágokat. Ez az ültetõkártya, egyben dekoráció, valamint a köszönetajándék is, mert mindenki hazavihette a névre szóló gyertyatartóját. Majdnem 90 mécsest festettem meg, a legvége csütörtökre maradt, akkor már hihetetlen tempóban, begyakorlott mozdulatokkal nagyon hatékony voltam. Ez a nap volt a legkeményebb. A legnagyobb munka mégis az volt, hogy a mécsesek aljáról lekapargassuk a ráragasztott vonalkódot. Ez a férjem feladata volt. Még éjjel felfûztem a gyöngyöket a macifûre (virágdekoráció zöld része). Segítségként apósom vágta és hajtogatta a menükártyákat, mert már nem volt idõ a nyomdába elvinni õket. Éjjel 2-kor kerültünk ágyba jó fáradtan. |







Az esküvõ elõtti héten már szabadságon voltam, mert az idõben elkezdett készülõdés ellenére is sok apró dolog maradt az utolsó hétre. Az ültetési rend véglegesítésére is csak az utolsó napokban kerülhetett sor, amikor már 99%-ban végleges a vendéglista. Kitaláltam, hogy nálunk az ültetõkártyák nem papírra lesznek nyomtatva. Az egyik skandináv lakberendezési áruházban vettem üveg mécsestartókat és arra festettem rá a neveket és kis virágokat. Ez az ültetõkártya, egyben dekoráció, valamint a köszönetajándék is, mert mindenki hazavihette a névre szóló gyertyatartóját. Majdnem 90 mécsest festettem meg, a legvége csütörtökre maradt, akkor már hihetetlen tempóban, begyakorlott mozdulatokkal nagyon hatékony voltam. Ez a nap volt a legkeményebb. A legnagyobb munka mégis az volt, hogy a mécsesek aljáról lekapargassuk a ráragasztott vonalkódot. Ez a férjem feladata volt. Még éjjel felfûztem a gyöngyöket a macifûre (virágdekoráció zöld része). Segítségként apósom vágta és hajtogatta a menükártyákat, mert már nem volt idõ a nyomdába elvinni õket. Éjjel 2-kor kerültünk ágyba jó fáradtan. 

