Reggel a fátylamra ragasztgattam kis kristályokat, hogy majd csillogjanak, délben elmentünk a menyasszonyi ruhámért és a varrónõhöz a második ruhámért. Ez egy fûzõs arany-mályva színû különleges szoknyamegoldású, máskor is hordható koktélruha. A menyasszonyi ruhát elhelyezni nem is volt olyan könnyû, de szerencsére van egy szobánk, ami még nincs berendezve, így a csillár kampójára akasztva, szépen kiteregettem az uszályát, hogy ne gyûrõdjön nagyon, szinte az egész szobát elfoglalta. Gyönyörû volt, ahogy ott várakozott szombatig. Délután a virágpiacon szereztük be a templom és a vacsorahelyszín feldíszítéséhez szükséges rózsákat, itt vettem meg a szalagokat, kis sziromszóró kosárkákat, üvegvázákat is. Csak a mennyiségen kellet agyalni. Utána a templomhoz mentünk, mert itt tárolhattam a virágokat, ami nagyon praktikus volt, mert közel van a KOGART-hoz, hely is akadt bõven, valamint a nappali hõmérséklet egyre emelkedett (ami persze szuper) de a templomban még mindig szûrt fény, kellemesen hûvös volt. A virágok biztonságba helyezése után a lelkészünkkel találkoztunk, hogy átvegyük a szertartás koreográfiáját a templomban. Ezután siettünk haza, hogy a még maradék mécsest megfessem. 
Péntekre már nem akartam sok mindent hagyni, reggel kinyomtattuk a vendéglistát, elvittük a KOGART-ba a díszítés kellékeit, megcsináltattam a körmömet és délután elmentünk a nyitótáncunkat átvenni a tánctanárunkkal. Szinte hihetetlen volt, hogy végeztünk minden feladattal és már 11-kor sikerült ágyba bújni. Elég izgatott voltam az utolsó héten, de nem amiatt, hogy hogyan sikerül az esküvõ, hanem, hogy mindennel elkészüljünk.

Eljött a szombat reggel, ami sajnos szörnyen indult. Reggel vérvörös szemmel és bedagadt fél arccal ébredtem. Olyan volt a szemem, mintha kötõhártya gyulladásom lenne. Iszonyúan néztem ki, épp aznap, mikor a legszebbnek kellett volna lennem. A herpeszt vagy egy iszonyú nagy pattanást is kisebb katasztrófának gondoltam, de persze aki így ébredt a nagy napon, nem biztos, hogy egyetértene velem. Gondoltam, hogy lesz valami baki, mint általában minden esküvõn, sajnos ezt most nekem kellett bevállalnom. Sokkot kaptam a látványomtól és nem hittem el, hogy épp ma kellett ennek így lennie. Azonnal rohantunk a kórházba az ügyeletre és végig próbáltam szuggerálni magam, hogy rendbe jöjjön a szemem valami csoda folytán. Közben jegeltem a fél arcomat, ami szerencsére elég jól levitte a duzzanatot. Kaptam szemcseppeket, amit félóránként csepegtettem a szemembe, de ennél többet nem tudtak tenni. Biztos pszichés oka volt pedig nem éreztem úgy, hogy nagyon izgulnék és a pénteki lazább nap is segített abban, hogy ne legyek túl fáradt vagy feszült. Éjjel is egész jól aludtam és nem akartam tökéletesen merev esküvõt sem, nem izgultam amiatt, hogy ez vagy az a dolog esetleg nem úgy alakul, ahogy elképzelem majd. Azért bíztunk meg profi szolgáltatókat, töltöttünk hónapokat a kiválasztásukkal, hogy ezen ne kelljen izgulnom. Sajnos ezt a szemgyulladást nem tudtam kivédeni.