Nem volt mit tenni, folytattam a teendõket az eredeti elképzelések szerint abban reménykedve, hogy délutánra szalonképessé válok. Még így, a hajnali kórházas program ellenére is pontosan érkeztem a fodrászhoz. 3/4 óra alatt elsõre kész volt a hajam, gyönyörû lett, ahogy képzeltem, egyszerû és elegáns. A fodrásznál is folyamatosan hûtöttem a szemem a mélyhûtõben talált fagyasztott hússal, ami nagyon hatásosnak bizonyult, jobb volt, mint a jégkocka, mert nem olvadt olyan gyorsan. A sminkeshez érve – aki az egyik legjobb a szakmában – már egészen tûrhetõen néztem ki, és Õ gyönyörûen kisminkelt. A próbasminkem egyébként lilás volt, hát ezt most nem erõltettük a piros szemhez, inkább szürkében állapodtunk meg, de ez is gyönyörû lett. Ezután hazamentem és elkezdtem összepakolni az aznapi szükséges dolgokat. Megérkeztek a barátnõim is a csokrommal, majd a fotós is, a készülõdést megörökíteni. Innen kissé rohanós tempóba kellett váltanunk, mert repültek a percek. A lányok felöltöztettek – még jó, hogy hárman jöttek. A ruha gyönyörû volt, én is most láttam magam elõször teljes harci díszben, hajam, sminkem, fátyol, csokor. Nekem a világ legszebb ruhája volt, ami segített abban, hogy mégis csodásan érezzem magam. A lányok a Vanessa szalonban rábeszéltek a míderre és nagyon igazuk volt, mert azon kívül, hogy az is gyönyörûen mutatott a harisnyával, csipkés harisnyakötõvel, nagyon jó szolgálatot tett. Az segített tartani az egész ruhát, nem kellett mindig igazgatnom, kényelmesen rámrögzült.

Ezután elindultunk a KOGART-ba, mert ott volt az elsõ fotózás a kiállító teremben. Itt szembesültem elõször a már egyébként is felvetõdött kérdéssel, hogy vajon hogyan férek be egy személyautóba a nagy abroncsos ruhámban. Méregettem egy percig, majd valahogy betuszkolódtam az elsõ ülésre habos tortaként elfoglalva minden jobboldali kilátási lehetõséget. Elég vicces volt, de ezt elõre nem lehet gyakorolni. A fotózás alatt az ellazulás elég nehezen ment, nem nagyon mertem szembe nézni a kamerával, szegény fotósunknak biztosan jó sokat kellett dolgoznia aznap. A barátnõim közben segítettek a templomot díszíteni és a KOGART-ban is a vázákba a virágokat elhelyezni. Délután volt egy órás pihenõnk, megpróbáltunk gyorsan enni valamit és ülve tölteni ezt az idõt. A külsõ fotózáshoz a Hõsök terén találkoztunk, ekkor már az operatõr is ott volt, hogy a fotózás pillanatait is megörökítse. Gyönyörû volt az idõ, napsütés és kellemes meleg volt, az emberek integettek, amikor megláttak minket. Ezután a férjem elindult a templomba a vendégeket fogadni én pedig az autóban várakoztam, mert a terv az volt, hogy én már csak akkor megyek a templomhoz, amikor mindenki bent ül. A végén már egészen profi módon tudtam az autóba beszállni, nagyjából rájöttem a taktikára. Elõször arra figyeltem, hogy ne gyûrõdjön a ruha, de akkor meg koszos lettem, ahogy az autóhoz értem. Hiába van lemosva, por akkor is kerül rá és a fehér anyagot minden kis porszemecske azonnal megfogta. A legjobbnak az a megoldás tûnt, hogy a ruha felsõ rétegét felhajtva, hogy azt védjem, majd az abroncsot is felhajtva, ami az egész alsószoknya rétegeket felfogta - ültem be az autóba, így nem ültem rajta a ruhán, nem gyûrtem. A templomhoz megérkezve próbáltam elegánsan kihámozni magam az autóból, majd a videón látni, hogy ez mennyire sikerült.