Szerencsére nem volt sem elõttünk, sem utánunk esküvõ, így semmivel sem kellett rohanni és próbáltam a megérkezéstõl kezdve az esemény minden pillanatára maximálisan figyelni. A lehetõ legteljesebb mértékbe jelen akartam lenni az eseményekben. Elõször a férjem vonult be, majd én apuval, hiába nézegettem a padsorokra, láttam a vendégeket, mégis olyan nehezen fogtam fel a látványt. A szertartás nagyon szép volt és személyes, meghitté varázsolta az a tény, hogy a lelkész már nem volt idegen számunkra. Nagyon szép beszédet mondott személy szerint nekünk címezve. Igyekeztem a szertartás minden pillanatára figyelni, és nem foglalkoztam a koreográfiával vagy a kamerákkal. A fotós és az operatõr is nagyon profi volt, mert szinte észre sem vettem, hogy ott vannak, de persze õk rögzítették az eseményeket.

Volt benne vicces rész is, amikor egy hatalmas légy elkezdett a férjem feje fölött körözni. Vannak legyek és volt ez … ez az óriás… Le is szállt a hajára és én, mivel úgy gondoltam, errõl Õ mit sem sejt, gyors mozdulattal meglegyintettem. Ezen többen derültek, mert hátulról úgy nézett ki, mintha lekevertem volna a võlegénynek egyet. Szerintem is nagyon vicces volt a szituáció, nem is akartunk túl merevek lenni. Az esküt egymás szemébe nézve mondtuk el, sokszor láttam már, hogy a lelkésznek mondják, pedig ebben épp az a szép és meghitt, hogy egymásnak szól. Én úgy éreztem, hogy sikerült a szertartáson csak a lényegre – mi kettõnkre és a házasságkötésünkre figyelni minden idegszálammal.

A gratulációk után, mikor már mindenki kint várakozott a templom elõtt, a lépcsõ tetején rózsaszirom- és rizsesõ várt. Ez nekem olyan felszabadult érzés volt mindig is, vidám, szép feloldása a ceremóniának. Természetesen visszamentem a lépcsõ tetejére a csokromat eldobni, de elõtte még jól leellenõriztem, hogy minden hajadon beállt-e. Nem kellett nógatnom a barátnõimet… már elõre figyelmeztettem õket, hogy nem szeretnék földre hulló virágcsokrot látni. Mostanában mintha ciki volna elkapni a csokrot, de a lányok gyönyörûen mutattak és nagyon izgalmas volt az egész. Igazából több lánynak is szántam a csokrot, de sajnos csak egy volt belõle. Az egyik legjobb barátnõm, aki a tanúm volt, kapta el.