Ezután indultunk át a KOGART-ba ahol a közös fotózás is volt. A helyszín lenyûgözõ volt. A festmények között a kifogástalanul terített és díszített asztalok, a gyönyörû épület, hangulatos terasz. Az egész vacsora tökéletes volt, a lehetõ legnagyobb profizmussal zajlott minden, különlegesen finom ételek, italok, udvarias pincérek, minden ment magától. Nagyon boldog vagyok, hogy ezt a helyet választottuk, minden várakozást felülmúlt, ahogy Zalán és Krisztián lebonyolították a vacsorát. A zenekarunk is szuper volt, a FEELING együttes nagyon jó választás volt, mindenki el volt ájulva tõlük is.  Remek bulit csaptak és gyönyörûen énekeltek. Mindenki odavolt értük is. Én alig tudtam enni, pedig minden szituációban képes vagyok rá, de most úgy éreztem, hiába vagyok éhes, nincs gyomrom. Az elõétel és a leves után már nem voltam képes a fõételeket megkóstolni, hiába dicsérte minden vendég. A nyitótáncunk – ami egy rumba volt - miatt izgultam kicsit, úgy éreztem teljesen kiesett a fejembõl a koreográfia, el is rontottuk párszor, de ezt a közönség nem vette észre, nem profi táncosok õk sem. Ahhoz képest, hogy mennyi idõnk volt felkészülni, egész jó lehetett, mert nagyon tetszett a vendégeknek. Teljesen más egy menyasszonyi ruhában ugyanazokat a mozdulatokat elvégezni, szegény férjem sem tudott lesni a lábamról, mert nem látta. Ami viszont szintén nagyon jó volt, hogy utána egybõl mindenki bepattant a tánctérre és elkezdõdött a buli. Ilyet sem láttam még, mintha tényleg mindenki már csak a nyitótáncra várt volna, hogy elkezdõdhessen a partytime… Vacsora után koktélokat is lehetett inni, ennek azok is nagyon örültek, akik autóval érkeztek, mert az alkoholmentes koktélok közt õk is kedvükre válogathattak.

11 körül kihozták a gyönyörû 4 emeletes esküvõi tortát, melyen igazi rózsák voltak. Ez is a KOGART-ban készült és ugyanolyan különlegesen finom volt, mint a vacsora. Alig maradt belõle, igaz nálunk ez volt a desszert.

A ruhámat imádtam viselni, pedig 12 órát rajtam volt de nagyon jól éreztem magam benne. Éjjel 1 óra körül öltöztem át, és bár szép volt a második ruhám is, mégis sajnáltam levenni ezt a fehér csodát.

Igyekeztem minden asztalomhoz odamenni, foglalkozni a vendégeinkkel, remélem a vendégek is így érezték. 3 óra körül fejezõdött be az este kb. eddig bírta a szemem is. Persze másnapra már szuper állapotban volt.

Csodálatos és harmonikus esküvõ volt minden szempontból a „jobb szem-pont” kivételével… A vendégek szerint is, ami nagyon fontos része a sikerélménynek, hogy õk is remekül érezték magukat. Minden vendégünk kiemelte a csodálatos helyszínt, a vacsora minõségét és az együttes elõadását és zenéjét. Szerencsére a szülõk vagy bárki más nem érezte úgy, hogy nekik bele kéne szólniuk a szervezésbe. Sokszor nem veszik figyelembe, hogy ez nem az õ napjuk és hihetetlen sztorikat hallottam már mindenhonnan. Én nem is szeretem, ha bárki okoskodik, eléggé tudom én magam is mit, hogyan szeretnék. Nem kellett megküzdenünk a családdal, hogy ki kit nem szeret, hova nem ülhet.

Igaz, hogy az ember hónapokig tervezi, szervezi és pillanatok alatt vége is. Ennek ellenére nagyon örülünk, hogy megtartottuk a nagy esküvõt és, hogy ennyire jól sikerült.

A fotós képei hamarosan elkészülnek és az operatõrünk is dolgozik a klipünkön. Nagyon kíváncsian várjuk, egy jó fotón vagy klipen újra lehet élni az egészet, sõt olyan részeket is, amik a nagy napon elkerülték a figyelmünket.