Mit tehetünk, ha túlzásokba esnek, és nem tudunk járni a magunk útján?

Amikor az esküvõdre készülsz, már nemcsak anyu és apu kislánya vagy, hanem valakinek a társa, hamarosan a felesége is. És mivel már felnõttként élsz/ éltek majd, a döntéshozatal rád hárul. A problémákról elõször a párod fog tudni és csak aztán a szülõk. Ez a szülõ- gyerek kapcsolatban (nagy) változást eredményez. A legjobb, ha ez egy új formát ölt, nem pedig megromlik. Ez sajnos nem mindig egyszerû.

A dolgok rendje, hogy a gyerek kirepül a családi fészekbõl. Akinél ez a leválás zökkenõmentesen megy, vagy szerencsés, vagy nem vesz tudomást a problémákról. Merthogy a szülõk nem engedik el olyan könnyen szemük fényét, még akkor se, ha már jó ideje nem él velük.

Természetes, hogy a családtagok kötõdnek egymáshoz, de ha már a párod az, akivel eltöltöd a szabadidõd, akivel elsõként megbeszéled a bajaid, vagy akivel tervezed a jövõd, akkor a szülõk árgus szemekkel nézik a „betolakodó” (a párod) minden lépését.

Ha a szerelmeddel külön éltek a szülõktõl, akkor egy picit könnyebb a dolgotok, de még így is sok esetben vannak súrlódások a nagy döntések miatt. Ilyen kényes téma például az esküvõ! Mivel a drága mama és papa mindent megadtak gyermekkorunkban és tisztességesen felneveltek bennünket, minden tisztelet az övék, de azért ne felejtsük el, hogy ez nem az õ lagzijuk lesz!

Ezért a lényeg, hogy az ifjú pár szájíze szerint legyen minden. Úgy is azt szokták mondani, hogy: „Kislányom, nekünk csak a Te boldogságod fontos!”
  
Próbálj meg nyugodt körülmények között beszélni velük, hogy a jövõben ne fogják olyan erõsen a kezed. Hangsúlyozd, hogy ezt nem a párod szeretné, hanem te! (Még a végén õ lesz a családromboló, felbujtó stb.) Jobb az elején „kivívni” az önállóságot, mert aztán egy életre rátok telepedhet a rokonság akarata.

 Annyi minden van az esküvõ körül, ami nem olyan nagy jelentõségû, mint mondjuk az esküvõi ruha. (pl.: autók díszítése, ültetõ kártyák tervezése… stb.) Gyûjtsétek össze ezeket a számotokra kevésbé fontos dolgokat és teendõket és bízzátok rá az örömszülõkre.

Ha apróságokon keresztül is, de éreztetni kell velük, hogy igenis számít az õ véleményük! Nyilván nem szeretnénk, hogy más ízlése szerint valósuljon meg minden, de ha van olyan, aminek a kitalálásáról és megrendelésérõl nem nekünk kell gondoskodnunk, akkor nekünk is könnyebb lesz a dolgunk és õk is boldogan kivehetik a részüket a szervezésbõl.