2005. elsõ felében két százalékkal csökkent a házasságra lépõk száma. A szakemberek reményei szerint azonban hamarosan megfordul ez a folyamat.  Az okok mindenesetre banálisak. Félünk a „papírtól”. Sõt! Ma majdhogynem „trendi” a házasság nélküli együttélés!

 A 2005-ös év elsõ öt hónapjában a házasságkötési kedv lassú csökkenést mutatott – derül ki a KSH (Központi Statisztikai Hivatal) 2005. július 25-én közzétett gyorstájékoztatójából. Az elõzetes adatok szerint az idei évben, májusig közel 14000 házasságot kötöttek, amely mintegy kétszázalékos csökkenést jelent az elõzõ év hasonló idõszakához képest.

A vizsgálatok szerint ennek hátterében valószínûsíthetõen az a furcsa és eltorzult negatív kép állhat, amely az utóbb idõben alakult ki a házassággal, mint intézménnyel kapcsolatban. A papír nem számít! – hangzik el a mondat oly sokszor, hogy lassan magunk is elhisszük. Lehet, hogy ma „trendi” a házasság nélküli együttélés? Tényleg attól lennénk teljes értékûek, hogy nem kell senkinek beszámolnunk, nincsenek kötöttségeink, nincs felelõsségünk és hogy nincs senki, aki számonkérhetne? Nincs. Valóban nincs. De akkor mink van? A fene nagy szabadság! De kérdem én, ki tudja ezt így, önmagában értékelni?

Van mellettünk valaki, akire mindig bizton számíthatunk? Van, akivel összetartozunk? Van egy biztos alapunk a majdani családalapításra vagy a közös vagyongyarapításra?

Nem, akkor nincsenek ezek sem….

Egy – két negatív beidegzõdés kioltása sokat javíthatna a statisztikákon. A jelenlegi év eleji visszaesés abból is adódhat – szeretnénk ezt hinni – hogy a legtöbb pár nem az év elsõ felében. A szakemberek szerint hosszú évek óta augusztusban kötik a legtöbb házasságot, a tendencia tehát, a teljes évet tekintve, még javulhat.

Bízzunk benne, hogy ismét pozitív irányt vesz a házasodási kedv. A szakemberek szerint most van ugyanis nagyobb létszámban jelen az a generáció, akik érintettek a jegyesség kérdésében. Ha az elõrejelzések beigazolódnak, és ezzel párhuzamosan a gyermekvállalási kedv is növekszik, határt szabhatna a népesség erõteljes csökkenésének, amely szintén égetõ probléma ma a magyar társadalomban.

Az eddigi csökkenõ gyermekvállalási kedv szoros összefüggésben van az együttélési formákban végbement változásokkal. Egy korábbi felmérésbõl kiderül, hogy Magyarországon hosszú idõn keresztül igen magas volt a házasságban élõk aránya és korábban meglehetõsen fiatalon köttettek a frigyek. A kilencvenes években azonban erõsen csökkent a házasságra lépõk száma és azok, akik megházasodtak, sokkal késõbb tették ezt meg. Egyre késõbbre tolódott a közös gyermek születésének ideje, vagy éppen be sem következett.

A többévi gondtalan, békés együttélés után gyakran felmerült a kérdés, ugyan mi szükség a „papírra”, a hivatalos szertartásra, ha eddig minden olyan jól mûködött.

Természetesen nem a papír a jó házasság titka. Papír nélkül is lehetnek tökéletes kapcsolatok és persze vannak kudarcba fulladt szerzõdött házasságok is. Nem a minõségrõl van szó. De miért jó elhitetni magunkkal, hogy jó nekünk házasság nélkül? Csak, mert félünk az ismeretlentõl? Ez csupán egy természetellenes szabadságvágy, egy tulajdonképpeni ál-elmélet, amit a mai társadalom kényszerített ránk.

Rendben. Van elõnye, de hátránya még több!