Bizonyos kor után az ember némi egészséges gyanakvással viseltetik a „tematikus” éttermek iránt. Annyi „lovagi” étterem okozott már csalódást, hogy kicsit kételkedve indultam el a Karib-tengeri mozi után a „kalóz” étterembe. Tortuga szigete azonban már belépéskor elvarázsolt.

A Tortuga étterem neve természetesen szintén A Karib-tenger kalózaiból olyan ismerõs, csak épp a második részbõl, a Holtak kincsébõl. Rövid térképnézegetés és kanyargás után leparkoltunk a megadott cím elõtt, s kissé gyanakodva szemléltük a kívülrõl egyszerû családi háznak tûnõ „éttermet”. Szerencsére, mielõtt becsöngettünk volna Kovácsékhoz, mondván, hétre foglaltunk asztalt, leellenõriztük a címet. Utca, házszám stimmelt, a környék is, csak éppen egy kerülettel arrébb. Nincs egymástól túl messze a kispesti és az erzsébeti Kossuth utca, ezért szerencsére kis késéssel, de még idõben megérkeztünk az étteremhez. Nem tudom, hogy mi fogott meg a legjobban, de tény, nagyon elégedettek voltunk az étteremmel. A belsõ enteriõr is arról árulkodott, hogy bizony itt gondos kalózhívek dolgoztak azon, hogy minél hangulatosabb legyen a hely.

Asztalok alatt úszkáló teknõsök és kishalak, igényesen kialakított terek jellemzik a Tortugát. Ami azonban ennél is fontosabb, nagyszerû és gyors a kiszolgálás. Pedig zsúfolásig tömve voltak az asztalok, és mégsem kellett órákon át éhesen dobolni az asztalon. Az étlapon szereplõ ételeknek nem csak a neve volt különleges, hanem az összetevõik is. Az étlap nem csak megjelenésével kedves a szemnek, hanem izgalmas ételekkel és mérsékelt áraival is csábítóan hat. Hosszas vívódás után Tortuga pulykát rendeltem, ami vörösborban pácolt, aszalt szilvával és fügével töltött, fûszeres almaszószban tálalt rántott pulykamellet takart, köretnek pedig istenien finom burgonyafánk járt hozzá. Tényleg hosszas volt a vívódás, mert a gyümölcsös ételeket nagyon csúnyán el lehet rontani. Ám szerencsére hallgattam a pincérünkre, aki szó szerint ezt mondta: „Iszonyat finom!” Reménykedtem benne, hogy az iszonyatot nem szó szerint gondolta… Kockáztattam és nyertem. A Tortuga pulyka mennyei volt! De a társaság többi tagja is nagyon elégedett volt a tányérok tartalmával, például Pierre Legarnd kedvencével, ami nem más, mint bazsalikomos, paradicsomos, gombás, márványsajtos töltött pulyka, baconszalonnába tekerve, tejszínes zöldkörettel és tésztapudinggal.

Aki a kalózhajó fõszakácsa, és akinek fél keze alól ilyen remekmûvek kerülnek elõ – a másik kezét egy csata közben veszítette el! Saját tapasztalataim alapján ugyanis azt kell mondanom, hogy a tematikus éttermek vezetõi általában megelégednek azzal, hogy hagyományos ételeiknek hangzatos és cirkalmas nevet adjanak: „Forró kemencének belsejébõl tálalom elibed kondáimnak legjavát, ízesen, ahogy szereted!” Na, ez mondjuk a csülök, pékné módra, de mennyivel jobban hangzik így! A rosszabbik eset, ha a konyhafõnök valóban különleges ételekkel próbálkozik. Ez csak nagyon keveseknek megy jól. Például a félkezû Vézna Bobnak a Tortugában. Úgy tûnik tehát, hogy az 1999 óta mûködõ étteremben összehangolt munka folyik, hiszen a vendéglátás komoly csapatmunka. Ennek alapján merem ajánlani, hogy az esküvõ lakoma szervezésekor bátran gondoljanak a Tortugára, hiszen mind az étel, mind pedig a felszolgáló személyzet kifogástalan volt, és a számlától sem kerekedett el a szemünk. Bár személyesen nem gyõzõdtem meg az esküvõi menürõl, és annak árairól, a honlapon található képek és a személyes jó tapasztalatom alapján nyugodt szívvel merem ajánlani a XX. kerületi Tortuga éttermet. Egy próbát mindenképpen megér.