Aki látott már gyereket közelrõl, az jól tudja, hogy a meghitt, átszellemült pillanatok és a zajgéppel kibõvített perpetuum mobile –vagyis a Gyerek – bizony nehezen férnek össze egymással.

Sok házasság csak megpecsételi a már meglévõ együttélést. Ilyenkor nem ritka, hogy a „szerelem gyümölcse” már ott nyöszörög a pólyában a Nagy Napon. Az egészen kicsi csecsemõknek sajna egészen speciális igényeik vannak, és felesleges idõtöltés bármiféle együttmûködést is elvárni tõlük. A gyerek, aki elõtte megbízhatóan evett-aludt, minden bizonnyal éppen a legfontosabb pillanatban fog megbokrosodni.

Hiába a terv, hogy a szertartás elõtt megszoptatja az ara, és utána a nagyi ölében alszik majd a kisded, biztos, hogy éppen akkor nem lesz éhes, majd csak tizenöt perc múlva, mikor a ceremónia a csúcspontjához közeleg. Ha mégis idõben eszik, fájni fog a hasa, és éktelen ordítástól fog zengeni a házasságkötõ vagy a templom, választható opció, hogy lebüfizi a nagyi kosztümjét. Tehát a szoptatás nagyjából fél éve alatt lehetõleg ne házasodjunk. Ha mégis, akkor inkább mondjunk le a nagy felhajtásról, amit igen rosszul bírnak a csecsemõk – kivéve persze, ha õk maguk csinálják.

Ha túl vagyunk a csecsemõkor viszontagságos idõszakán, legszívesebben már azt tervezgetnénk, milyen lesz a csemete diplomaosztója, vagy az esküvõje. Hiszen már olyan nagy! Elmagyarázzuk neki a bolygók látszólagos mozgását, a cserebogarak kifejlését, a hidegfúziót. Nem lehet elég korán kezdeni a szellem ápolását. És az csak természetes, hogy anya és/vagy apa esküvõjét is képes lesz végigülni, hiszen szinte felnõtt már. Sõt! A háromévesforma lánykák a legtündéribb nyoszolyólányok, sziromszórók, és így tovább. Ezt az elképzelést azért alaposan fontoljuk meg.

A három év körüli gyerkõcök ugyanis sok mindenhez értenek, de a legnagyobb formájukat mégis a váratlan és csillapíthatatlan hisztikben és a véletlen balesetekben tudják futni hozni. Így e korosztály szüleinek csak akkor javasolt a „gyerekes” házasságkötés, ha végtelen türelemmel, vagy egy távoli nagymamával vannak megáldva. A gyerkõc ugyanis jól bejósolhatóan éppen akkor akar majd anyának, apának puszit adni, ölébe ülni, hozzábújni, mikor a szertartás közepén tartanak. Persze anya, apa ölében kell ülnie a vacsorán, hiszen sok az idegen, és az egész helyzet ijesztõ, fárasztó lehet a számára. Ha úgy döntünk, hogy az ovisunkkal együtt ünnepeljük meg a házasságkötést, ne legyenek túlzott elvárásaink.

A legrosszabbakra. Hogy csak kellemes meglepetés érhessen. Nagy valószínûséggel Õ még nem fog meghatódni, nem fog órákon át fegyelmezetten viselkedni, ha fel is pörög a buliban, éjfél elõtt kidõl, így jó, ha van kéznél egy-két önfeláldozó rokon, barát, akiket a gyerek is elfogad. Az õ feladatuk lesz a kicsire vigyázni, megetetni, ha szükséges, sétálni, játszani, foglalkozni vele, esetleg hazavinni és lefektetni, hogy a szülõk nyugodtan és felszabadultan mulathassanak hajnalig – vagyis ahol lehet, helyettesíteni és tehermentesíteni az ifjú házasokat.

A menü megrendelésekor is gondoljunk a gyerekre, ha különleges fogásokat szeretnénk – a tenger gyümölcsei helyett az õ tányérjára „krumpli-husi-ubi” netán „kecsapos tészta” kerüljön. A szokásos „túlélõcsomagot” minden gyakorló anyuka összedobja az indulás elõtt tíz perc alatt, de nem árt, ha ilyenkor ennek is felelõse van, hiszen a nagy izgalomban netán otthon maradhat a motyó. Még ennél a korosztálynál is hasznos lehet egy babakocsi – biztonságos fészek, lehet vele sétálni, a nagy nyüzsgéstõl kiütve elbóbiskolni benne, és a sok autó valamelyikében biztosan el is fér majd.

A jó szervezõkészségû és kellõ türelemmel, megértéssel felvértezett szülõk bízhatnak benne, hogy egy egész életre szóló élmény lesz a kicsivel megélt esküvõ: az igen kimondásával ugyanis már nem csak egy pár, hanem egy család születik.