Lassan elérkezik a nagy nap, Andrea és Csaba végzett a felkészüléssel. Megkértem, foglalják össze tapasztalataikat. Osszák meg velünk, ha volt olyan élményük, akár jó, akár rossz, amibõl más is tanulhat. A végsõ összefoglalásban beavatnak minket igencsak borsos esküvõi költségvetésük részleteibe is.

Akkor kicsit hadd kotorásszunk a pénztárcátokban! Összességében és tételesen: mennyibe kerül nektek ez az esküvõ?

Andrea: A teljes költségvetés valahol 4 millió körül van. Azt azért látjuk mi is, hogy ez nem egy átlagos esküvõ. Fõleg a visszajelzésekbõl.

Mitõl más, mitõl különleges ez az esküvõ? Mitõl lettek ilyen magasak a költségek?

Andrea: Nem a legolcsóbb dolgokat, szolgáltatókat válogattuk be és elég nagy létszámú a násznép is. Akikkel például a jegyesoktatáson, egyéb alkalmakkor beszélgettünk, azoknál láttuk, hogy a minõség inkább másodlagos, a költségekre figyeltek jobban. A legtöbb párnak nem voltak olyan határozott elképzelései, mint nekünk. Ettõl még biztosan nagyon szép és jó az õ esküvõjük is, lehet a hangulat is nagyon jó, de mi nem lettünk volna elégedettek, ha az igényeinkbõl engednünk kell. Szerencsére mondhattuk, hogy ha jó, akkor lehet kicsit drágább, mint az átlag.

Csaba: Mi a munkánkból adódóan nagyon keveset tudunk magunkra vállalni. Nem érünk rá a dekort elkészíteni, nem tudunk meghívót nyomtatni vagy a 120 kis vendégajándékot kézzel összeállítani. A szervezés és szolgáltató keresés nagy részét tudtuk intézni az internet segítségével, de amivel hosszasan, napokat kell bíbelõdni, az nem fér bele az idõnkbe. Mi azt akartuk, hogy mindent megkapjunk készen, méghozzá úgy, hogy épp olyan igényességgel legyen elkészítve, mintha mi magunk csináltuk volna meg. Ez pedig pénzbe kerül.

Andrea: A költségeket természetesen tételesen könyveljük, így pontosan tudjuk, hol tartunk, mennyi kell még. Az étterem 15 000 forint lesz fejenként, ez 120 emberrel számolva 1 800 000. A fotós 160 000 forintért vállalta. A filmet 250 000 forintért készíti el a cég. A zenekar 190 000 forintot kért, este 8-tól hajnal 3-ig. Utána lesz még egy kisebb hosszabbítási díj, de ez már nem jelentõs tétel.

Csaba: Viszont hatan vannak, mindenféle hangszerrel, és élõben játszanak. Nagyon sok referenciaanyagot megnéztünk tõlük, és fergeteges hangulatot tudtak mindenhol varázsolni. Hoznak minden színpadtechnikát, õk oldják meg a polgári szertartás hangosítását is. Éppen ezért jóval korábban oda is kell majd érniük, összeállítaniuk a technikát. Délután 3 körül meg kell érkezniük, hiszen 5-kor kezdõdik a szertartás. Ha így nézzük, jóval hosszabb ideig kell dolgozniuk, mint általában.

Andrea: Ezeken kívül van még a dekor, ami nagyjából 500 000 forint lesz. A võfély 100 000-et kért, és betanulunk egy menyecske-táncot is, amit óránként 7 000 forintért oktatnak nekünk. Mivel semmiféle táncos elõéletünk nincs, nem tanultunk táncolni soha, szóval egy kicsit izgulunk is, hogy hogyan sikerül majd. De akkor ez lesz ezentúl a mi táncunk, amit bármikor el tudunk majd táncolni! A hátralevõ három hét alatt még csodát kell tenni velünk!
Gondolom a menyasszonyi ruha és az öltöny is egy nagyobb tétel.

Andrea: Igen, a ruhám 350 000 forint lesz. Csaba öltönye pedig 250 000 Innentõl kezdve már csak a kisebb költségek maradtak. Mint például a kozmetikus, aki 9 000 forintért készíti el a menyasszonyi sminket, 7 000 volt a próbasmink, és mivel végig ott lesz az esküvõn, bárkit ki tud majd sminkelni, ezt 6 000 forintért vállalta. A fodrászom 15 000 forintért csinálja meg a hajamat, és õ is ott lesz, hátha szükség lesz rá.

Ezek szerint nem lesz limuzin, tûzijáték, és hasonló látványosságok.  

Csaba: Nem. Saját autón megyünk. Ami még látványos és érdekes lesz, hogy a közeli rokonság „egyenruhában” lesz. A férfiak fekete öltönyben, a nõk pedig egységes stílusú ruhában. Megbeszéltük a rokonsággal, és mindenki vállalta. Mi csak a kiválasztásnál segítünk.

Andrea: Igen, az interneten körülnéztem, hogy hol vannak „örömanya-ruhák”, mert nem akartuk a sok kereséssel fárasztani a szülõket.  Kinéztem két bolt ruháit, majd elmentünk az örömanyákkal és megvettük. Stílusban hasonlóak, színvilágban kicsit eltérnek, de látszik, hogy egységesek.  

Összefoglalva a szervezés tanulságait, mire érdemes odafigyelnie annak, aki csak mostanában fog bele ebbe a munkába?

Csaba: A egyik fontos dolog, amihez mi például minden szolgáltatónál ragaszkodtunk: a szerzõdés. Hallottunk olyan rémtörténeteket is, hogy a 10% elõleggel lefoglalózott zenekart az utolsó pillanatban elhappolta egy másik pár. Hogy ez ne fordulhasson elõ, mi mindenkivel szerzõdést kötöttünk, és inkább 50% foglalót adtunk, hogy ezt már senkinek ne érje meg felülígérni, s így a szolgáltatónak se érje meg lemondani más miatt a mi esküvõnket. A szükséges minimum, a 10% - 30% szerintünk kevés, nem akartuk megkockáztatni, hogy az utolsó percben kelljen keresgélni új szállítót. A szerzõdésekben pedig mindent rögzítettünk: mikor kezd, mikor végez, vagyis, hogy pontosan mik az elvárásaink vele szemben.

Andrea: Másik, amit megemlítenék, hogy nagyon jól jött volna késõbb, tavasszal is egy esküvõ kiállítás! Amikor januárban elmentünk, igyekeztem mindent összegyûjteni, felírni, de a részletek, az apróságok akkor még nem tûntek olyan fontosnak. Például a kiegészítõk, a hajdísz, a fátyol, a gyertyák, a cipõ apró dolgok, mégis jó lett volna, ha akkor jobban odafigyelek. Ha megint neki kéne kezdenem a szervezésnek, erre biztosan nagyobb figyelmet fordítanék.

Csaba: Én azt tartom fontos tapasztalatnak, hogy ez a fél év kevés volt. Több olyan szolgáltató is volt, aki már januárban be volt táblázva egész nyárra. Így például a fotós, a võfély, a zenekar sem az elsõ választásunk. Kompromisszumokat kellett kötni, és bár most egyelõre elégedettek vagyunk, volt pár nehéz idõszakunk. Ha tavaly nyáron nekilátunk a szervezésnek, akkor biztos, hogy azt a szolgáltatót tudjuk leszerzõdtetni, akit eredetileg kinéztünk.

Andrea: Nehezen tudtuk elfogadtatni az elképzeléseinket.  Sok ismerõstõl, baráttól is megkaptuk, hogy minek rakunk bele ennyi pénzt, energiát, hiszen „jó lesz az úgy is”. De mi nem ilyenek vagyunk. A legtöbb szolgáltató is így állt hozzá. Nehezen találtuk meg azokat, akik megértették, mit is szeretnénk valójában.  

Csaba: Zárszóként felvetnék egy másik szemléletet is: a napokban lapozgattam az egyik utazási iroda prospektusát, és láttam benne sok egzotikus utat, ami jóval kevesebbe került, mint az esküvõnk. Megfontolandó lehetõség, hogy az ember tartson egy pici polgári szertartást, aztán induljon neki a világnak!