| Nászfrász IX - Minden a helyén! | | Print | |
| írta N. Kökény Dóra | |
| 2007. December 10. | |
|
Andrea: 98%-ban minden úgy sikerült, ahogy elterveztük, az idõjárást is beleértve. A ruhám végül minden elõzetes aggodalmam ellenére fantasztikus lett. A helyszín tökéletes volt, a pincérek nagyszerûek, az étel-ital nagyon finom. Mi ugyan egy falatot sem ettünk egész nap, valahogy nem voltunk éhesek, de a vendégeknek nagyon ízlett a menü. A dekoráció gyönyörû volt mindkét helyszínen, minden szolgáltató idõben megérkezett, az "ál-polgári" szertartás szép és megható volt. Csupán annyi megjegyzés érkezett: "Honnan sikerült ilyen fiatal és csinos anyakönyvvezetõt találnotok?" A zenekar fantasztikus bulit csinált; hajnali fél hatkor tessékeltük ki az utolsó vendégeket, bár úgy tûnt, még maradtak volna, de mi már nagyon fáradtak voltunk. Csaba: Ami utólag nagyon jó ötletnek bizonyult, hogy a kötelezõ jegyesoktatáson és gyónáson kívül mi néhányszor még találkoztunk a pappal, így jobban meg tudott minket ismerni, és személyesebb lehetett a beszéde. Pénteken fõpróbát is tartottunk, ami sokat segített abban, hogy másnap minden zökkenõmentesen menjen. Okulva a "titkos esküvõn" elkövetett hangosítási bakiból, a polgári szertartásra filmforgatókönyv-részletességû leírást készítettünk. Mivel megvolt az "anyakönyvvezetõ" szövege, azt az elõre megbeszélt tempóban felolvastuk, stopperrel lemértük hogy melyik rész milyen hosszú, és ennek megfelelõen vágtuk alá a zenét. Ezután a szövegben megjelöltük, hogy hol kell a zenét indítani, és hol kell lekeverni. A biztonság kedvéért egy diktafonra is felvettük az instrukciókat, amit a szertartás elõtt a szervezõnk meghallgatott. A végeredmény: tökéletes idõzítés minden pillanatban! Érdemes volt ennyit dolgozni rajta. Tippünk: a videósoknak még a szertartás elõtt célszerû átadni ezeket a hanganyagokat. Andrea: Az esküvõ elõtti napon találkoztunk a võféllyel és az esküvõszervezõvel, és együtt véglegesítettük a forgatókönyvet, idõzítéssel, kellékekkel. Ennek eredményét még aznap kiküldtük a fotósnak, a videósoknak, és a zenekarnak. Ez nagyon hasznosnak bizonyult, mert egyrészt így mindenki pontosan tudta, hogy mikor mi fog történni, hol van rá szükség. Másrészt ekkor derült ki, hogy több kellék hiányzik, illetve a võfély azt hitte, ezeket mi hozzuk, mi meg azt, hogy õ. Például a gyertya a Gyertyafénykeringõhöz, kalács a kalácstöréshez, rizs a szóráshoz, és még pár apróság. Dekorosunk dicséretére váljék, hogy a keringõhöz péntek este 6-kor megrendelt, 50 db díszített, cseppmentes gyertya másnap rendben és idõre megérkezett. Ezek alapján azt gondoljuk, célszerû lett volna sokkal elõbb elkészíteni az írott forgatókönyvet, még akkor is, ha az az utolsó pillanatban módosul, mert akkor hamarabb kiderülhet, ha valami hiányzik. Csaba: Az esküvõt megelõzõ este volt egy kis kavarodás a dekorral is: az egyik alvállalkozó alvállalkozója vegyes méretû abroszokat hozott és így nem minden asztalon értek a földig a terítõk. Egy másik al-alvállalkozó eltévesztette az átkötõ szalagok színét, ami így bordó helyett pink lett. Mindkettõ azzal járt, hogy az asztalokat újra kellett teríteni. Mi este 7-kor mentünk ki megnézni, hogy mi a probléma. A szervezõnk pár perccel utánunk érkezett, õ végig tudott a problémáról, és folyamatosan a megoldáson dolgozott, csak épp nekünk nem mondta el, hogy ne stresszeljen minket. A lényeg, hogy aznap este új dekor anyagot rendelt, új abroszokat hozott, és másnap minden gyönyörû volt. Fõpincérünk a vacsora elõtt elárulta, hogy éjfélig dolgoztak, hogy a teríték és a dekor rendben legyen. Le a kalappal! Andrea: Az étteremrõl még valami: nagyon sok helyen elõfordulnak lehúzós trükkök: túlszámlázás, eltûnt italok, stb. õk ebben a tekintetben is példaértékûek voltak: teljesen korrekt elszámolás, hosszú, tételes lista, minden stimmelt, sehol semmi trükk! Emellett egész este mindenhol pincérek voltak! Nem azért, mert olyan sok volt belõlük, hanem olyan figyelmesek voltak. Ha egy pohár kiürült, már hozták is a következõt, pedig "korlátlan italcsomag" mellett az ember nem erre számít. Csaba: A zenekar szinte végig játszott, szünetet nem tartott, legalábbis nem emlékszem ilyenre, csak akkor pihentek, amikor a program megengedte. Alkoholt nem fogyasztottak, végig maximálisan udvariasak voltak, na és persze, ami a legfontosabb: fergeteges volt a hangulat. Együtt éltek a közönséggel. Számokat nem kellett kérni, azt játszották maguktól, ami a közönséget az adott helyzetben a legjobban megmozgatta. Videó: szenzációsan sikerült minden eseményt megörökíteni és élvezetes formába önteni egy kb. 60 perces anyagon és egy pár perces összefoglaló klipben. Egész nap és éjjel dolgoztak az operatõrök, rengeteget forgattak, bevetettek minden technikát, ami csak kellett, a halszem optikától a glidecam-ig. Egy helyen nem voltak csak: útban! Egyetlen fotón sincs zavaró helyen a videós: nem lóg be egy fej, egy fél kamera. A legfurcsább az volt, hogy a templomban sem a fotóst, sem a videóst nem láttuk. Olyan volt, mintha ott sem lettek volna. Késõbb kiderült, hogy ott voltak, de oszlopok mögé vagy más takarásban álltak és onnan filmeztek, fotóztak. Az eredmény gyönyörû lett, és a szertartást sem zavarták a fotós, kamerás emberek. Utólag még a pap meg is dicsérte õket, hogy mennyire figyelmesek voltak és nem zavarták a szertartást! Andrea: A vendégektõl jövõ utólagos visszajelzések alapján úgy tûnik, hogy mindent összevetve, szuperül sikerült a nap. Azóta többen voltak más esküvõn is és azt a visszajelzést kaptuk, hogy ezek a miénknek a nyomába se értek. Ennek két oka lehet: egyrészt bebizonyosodott, hogy az aprólékos, mindenre részletre kiterjedõ szervezés és a szolgáltatók "szûrése" nagyon fontos ahhoz, hogy minden a helyén legyen és a vendégek jól érezzék magukat. Valaki azt a hasonlatot használta, hogy olyan volt a nap, mint egy gyönyörû film, aminek szuper a rendezõje, a díszlete és minden a helyén van. A másik nagyon fontos tényezõ - szintén visszajelzések alapján, összehasonlítva más esküvõkkel -, hogy az ifjú párról süssön a boldogság, mosolyogjanak sokat, beszélgessenek a vendégekkel, amennyit csak lehet, és vegyenek részt a buliban. Tudom, ez akár triviálisnak is tûnhet, de - szintén mások tapasztalataira hivatkozva - sajnos nem az. Lehet bármilyen gyönyörû a díszlet vagy a menyasszony ruhája, a vendégek csak akkor fogják igazán élvezni a bulit, ha a pár „eljátssza a fõszerepet”, és jól érzi magát a saját, várva-várt esküvõjén! |
