Vannak olyan tudatlan lelkek, mint például én voltam eleddig, akik azt hiszik, hogy az esküvõi fotózás abból áll, hogy a fotós ide-oda téblábol, és közben ránõ az ujja az exponálógombra. Folyton lõ, sosem tölt, mint az egyszeri akcióhõs. De rá kellett jönnöm, hogy ez bizony nem ilyen egyszerû, még a digitális technika világában sem. A dolognak több buktatója is van.

Történt már veletek olyan, hogy egy ismerõs, barát, rokon esküvõi, vagy bármilyen egyéb témájú képeit nézve lassan hatalmába kerített az unalom? És ez meddig tartott? Pontosan! Addig, amíg az ember saját maga fel nem bukkan a képek valamelyikén. Attól kezdve már nem számít, hogy karodban testvéred édes újszülöttjét tartod-e, vagy barátod kollégájával fogsz éppen kezet, úgyis csak azt fogod lesni, hogy vajon miért állt úgy rajtad a szoknya, mintha terhes lennél, legközelebb nem szabad leszegned a fejed, mert tokásnak tûnsz, és a hajad meg tényleg olyan már, mint egy madárfészek! Nyugodjatok meg! Ezzel mindenki így van. Éppen ezért fontos, hogy a képeken lehetõleg mindenki szerepeljen, ehhez pedig kell némi arcmemória és a helyes egyensúly megtalálásának képessége. Mert elõfordulhat, hogy a fotósnak az erõs negyvenes, molett hölgyek tetszenek, ám ez még nem elegendõ ok arra, hogy a képekrõl lemaradjon a võlegény, csak mert õ történetesen nem felel meg a kívánalmaknak.

Hányféle hangulatú kép születhet egy esküvõn? Nos, azt hiszem, hogy a skála elég széles. Mindnyájan láttunk már olyan fotót az ifjú párról, ami tökéletesen semmitmondó volt. Ez a lehetõ legrosszabb eset, amikor a képnek gyakorlatilag nincs is hangulata. Ezt gyorsan zárjuk is ki a sorból, hiszen az elején megegyeztünk: találjatok profi fotóst. Aztán a dolog természetébõl adódóan kizárhatjuk a skála másik végpontját, a drámai képeket. Persze nem ütközik törvénybe, ha a videón lassított felvételen láthatjuk, amint az örömanya zokogva elfordul, és zsebkendõjébe rejti arcát, midõn az ifjú pár autója kigördül a templom elõl. Legfeljebb a jó ízlést karcolja meg kissé. A két véglet között azért sok lehetõség rejtõzik, ezekre érdemes kellõ figyelmet fordítani, mert gyakran éppen azért lesznek semmitmondóan unalmasak az esküvõi albumok, mert csupa egyforma kép van bennük – meg persze azért mert mi felháborítóan kevés képen vagyunk rajta. A boldog pár. A boldog örömanya. A boldog rokonok. Ezek persze kellenek, mert ha egy ifjú párról akkor sincs boldogságtól sugárzó kép, amikor éppen összeházasodtak, nos akkor kár volt a sok meghívóért! De vannak itt olyan pillanatok, amiket el kell tudni kapni. Amiket ízlésesen kell tudni fotózni. A meghatóból ne legyen tragikus, a vidámból ne legyen komikus. Az esküvõ nem csak valami új kezdete, hanem egyben valaminek a vége is. Ezeknek a pillanatoknak még ma is súlyuk van, pedig a legtöbb pár már a boldogító igen kimondása elõtt is belekóstol a házaséletbe, a szó minden értelmében. Mégis ekkor záródik le hivatalosan életünk azon periódusa, amikor szüleinktõl már, egyéb kötöttségektõl pedig még mentesek voltunk. Boldogság, öröm, meghatottság, izgalom, netán pici szorongás, féltés, várakozás, vágy, búcsú, nevetés, könnyek, ezek mind részei az életünknek és ezzel együtt az esküvõnek is, legyenek jelen a fényképeken is.

Megkönnyíthetitek saját magatok és fotósotok dolgát, ha a nagy esemény elõtt jó elõre tisztázzátok, milyen tematikájú képeket szeretnétek készíttetni. Egyre terjedõ szokás, hogy nem csak magán a szertartáson készülnek fényképek, videófelvételek, hanem már a készülõdés perceit is megörökítik. Itt külön a menyasszonyról, a võlegényrõl, a tanúkról, az örömszülõkrõl készülhet felvétel, amint magukban, vagy együtt készülnek a ceremóniára, majd jöhetnek az elindulás percei, a kocsiba beszállás, és ahogy az autó elhajt az ifjú párral.

Ha már itt tartunk, a szépen feldíszített menyasszonyi autó is megérdemelhet pár képkockát. A szertartást közvetlenül megelõzõ és követõ események is érdekesek lehetnek, például, ahogy a jegyesek és a vendégek megérkeznek, majd mikor az ifjú házasok kivonulnak az esküvõ helyszínérõl, és a fogadják barátaik, rokonaik gratulációit. A ceremónia maga is ilyen fontos részekre bontható: templomba vagy házasságkötõ-terembe való bevonulás, tanúk, koszorúslányok belépése és végigvonulása a padsorok között, a házassági anyakönyv aláírása, a gyûrûk felhúzása, az elsõ csók, koccintás pezsgõvel, szülõk köszöntése. Ezeken kívül természetesen a szertartást figyelõ vendégeknek is szerepelniük kell a képeken. Ezek a képek elég kötött tematikájúak. Ha hiányoznak egy esküvõi albumból, akkor az mindenkinek feltûnik.

Vannak ilyen pillanatok az esküvõt követõ ebédnél, illetve vacsoránál is. Vegyük õket sorra: nem maradhatnak le a szépen terített asztalok, a különbözõ fogások, mert ezek lesznek a bizonyítékok arra, hogy milyen pazar lakomával kedveskedtetek vendégeiteknek. Nem maradhatnak le a pohárköszöntõk, a torta felvágása, az ifjú házasok elsõ tánca, a menyasszonytánc képei sem.

A mozgalmas jeleneteken kívül különféle portrékat is kell készíteni. Itt minden elképzelhetõ és lehetséges variációban felsorakozik a menyasszony, a võlegény, szûken és tágan értelmezett családtagok, a koszorúslányok, a tanúk, és persze csoportkép a teljes násznéprõl. Van, aki a mûtermi fotókra szavaz, van olyan is, aki ragaszkodik ahhoz, hogy a szabadban is készüljenek képek. Ehhez jó környezetet, hátteret ad egy szép park vagy egy közeli épület. S ha már az épületeket említettük, ne feledkezzetek meg a szertartás és a vacsora helyszínérõl, a templomról és a házasságkötõ épületérõl sem, hiszen ezek is a nagy esemény részei, jó lesz majd felidézni az emléküket.

Fontos, hogy a fotózás idõpontja, helyszíne alkalmazkodjon az idõjárási körülményekhez. Nyári esküvõn nem érdemes a legnaposabb órákat választani, mert könnyen túlexponáltak lehetnek a felvételek, arról nem is beszélve, hogy sajnos még nem találták fel a légkondicionált esküvõi ruhát. Az õszi és a tavaszi táj önmagában is lencsevégre való, szinte kínálja magát természetes háttérnek. Éljetek vele bátran, csak készüljetek fel rá, hogy a fotózás alkalmával igen hûvös lehet, nem árt, ha a menyasszony be tud burkolózni egy meleg pelerinbe. Ez persze fokozottan érvényes a téli képekre, a szûz hóval takart természet szépsége mellett kár lenne elmenni, de néhány jól sikerült kép nem ér meg egy kéthetes tüdõgyulladást!