| Ha kicsúszik kezünkből az irányítás | | Print | |
| írta Streit Mónika | |
| 2008. Március 21. | |
|
És jött a dráma! Megjelentek ugyanis a mesében a szülõk, akik elõször egy vicsori fintort, majd véleményt nyilvánítottak az elhangzott, szûk körû polgári változatomról. A súlyos véleménynyilvánítás egy vasárnapi ebéd alkalmával, hatalmas hallgatással kezdõdött. Majd hümmögéssel, hangos szóváltással folytatódott és egyszer csak kicsúcsosodott az „És a testvéremmel mi lesz?” kérdéskörben. Ugyanis, kedves menyasszonytársaim – mint arra rá kellett ébrednem (bármilyen kis mocsok is tudok olykor lenni) – ez a nap nem csak az enyém. Legalább annyira a szülõké is. Nekik is, másoknak is fontos, hogy az életünk ilyen meghatározó pillanatainál jelen legyenek, és segíthessenek bennünket, hol támogatásukkal, hol könnyeikkel. Kicsúszott kezünkbõl az irányítás és csak csúszott, csúszott… Így hát elkezdõdött a „Ki-számít-szûk-családnak – Ki-nem-kalkuláció”, valamint a „Hogyan szervezzük, hogy a végén ne két esküvõnk legyen - egy vidéken, egy Budapesten” kérdéskör taglalása. Így lett, hogy a polgári szertartás 8 fõs létszáma 21-re nõtte ki magát… Így lett, hogy csak lett menyasszonyi csokor a polgárin is – még ha ruha nem is lesz… Így lett, hogy Édesapám beindult és egyetlen leánykájának szûk körû, puritán polgári esküvõjére odaszervezte a helyi fúvószenekart (melynek megjegyzem, jeles tagja voltam egykor – köszönöm fiúk!) Így lett, hogy a zenekar több fõbõl állt, mint az aktuális „násznép”… És így lett, hogy végleg kicsúszott a kezünkbõl az a bizonyos irányítás… Bár ennek, azt hiszem, mi is sokkal jobban örülünk, hiszen a végeredmény kedves családias és megható lesz – remélhetõleg… |
