| Polgári, templomi vagy mindkettő? | | Print | |
| írta Streit Mónika | |
| 2008. Április 01. | |
 Hagyományosan egy napon tartsuk a polgári és a templomi szertartást, vagy külön, kettesben jegyezzük be nevünket a Nagy Könyvbe?
Az egyszerű megoldásokat szeretem. Tényleg a legegyszerűbbeket, főleg, ha az adott esemény többeket is érint. Márpedig, ha jól sejtem, az esküvő általában ilyen. Egyik szombat délután… …szép narancssárga ágyunkon gondolkodóba estem. Azon töprengtem, mi lenne a legjobb megoldás – cseppet sem önző módon – nekem. A hagyományoknak megfelelően egy napon tartani a polgári és a templomi szertartást, vagy esetleg egy határozott kardvágással leegyszerűsíteni a procedúrát és külön, kettesben (plusz még a hat legközelebbi rokon társaságában) bejegyezni nevünket abba a bizonyos Nagy Könyvbe. Az őrület határán Nos, adott ez a nap, a legnagyobbik, ugyebár, amely valahogy - az univerzum szabályait meghazudtolóan - jóval hosszabbnak és fárasztóbbnak tűnik, mint 24 szép óra. Hajnalban várhatóan még nem tudsz aludni, és valószínűleg egyre inkább azon kezdesz idegeskedni, mennyire is fontos lenne neked most az alvás. A délelőtt előre kész rohanásnak tűnik, fodrászok, sminkesek és sopánkodó „jaj, biztos jó lesz ez így” anyai aggodalmak vesznek majd körül. Mindeközben ne feledkezzünk el a „lazuljunk el, legyünk természetesek és úgy mosolyogjunk a kamerába” fotózásról sem! E jeles esemény várhatóan meg lesz spékelve egy „odaérünk a templomba időre, vagy sem” kétszemélyes tragikomédiával is. Már most jól érzem magam… Pedig a történések fináléjaként - ha eddig még nem sikerült volna teljesen megőrülnünk – most a százas nagyságrendben mérhető „köszönjük-puszi-puszi” mondat ismételgetése és a folyamatos mosoly közben, de legkésőbb utána, azaz a kihagyhatatlan gratulációk végeztével – a megkergülés biztosan bekövetkezik. Félreértés ne essék - mielőtt még sikerül megbántanom létező és leendő rokonságom 100%-át - ez így van rendjén. Biztosíthatok mindenkit, én fogom a legjobban élvezni. Örömmámorban úszom majd. Néha nekem is lehetnek jó ötleteim Visszatérve az eredeti problémakörre és arra bizonyos narancssárga ágyra, nekem hirtelen teljesen logikusnak tűnt, hogy a polgári szertartást külön tartsuk. Hál’ istennek párom is megerősített abban a hitben, hogy néha nekem is lehetnek jó ötleteim, egyszóval nem volt nehéz rábeszélnem, hogy külön polgárizzunk. A nagyszülők örömére A helyszín, a lebonyolítás és az időpont adta magát, hiszen én vidéken lakom, a nagyszüleim is vidékiek, akiknek sajnos egy budapesti túra valószínűleg egyébként is túl megterhelő lenne. Így összekötve a kellemest a hasznossal, úgy döntöttünk, egy héttel az esküvő előtt jogilag és törvényileg is eggyé válunk. A nagy pillanatnak így nagyszüleim személyesen is tanúi lehetnek. Haladunk hát lassan, de biztosan az elkerülhetetlen végkifejlet felé… |
