|
A „süteményes Móni” nevet kollégáim ragasztották rám, melyben Édesapám igen nagy szerepet kapott.
A kollégáim már csak „süteményes Móninak” emlegetnek. Joggal van rá okuk, hiszen mértéktelen mennyiségű sütit tudok magamba tömni, de új nevem kiváltó oka ezúttal nem ez volt. Sokkal inkább az esküvői sütemények állagának, illatának megőrzésére szolgáló csomagolás, még konkrétabban a sütis dobozok körüli kalamajka.
A semmiből került elő
Történt ugyanis, hogy szerveztük esküvőnket. Kezdtük a legfontosabbakkal: helyszín, vacsora, italok, zene és a többi. Valahol a sor végén ott kullogott persze a „meg kell venni a gyertyákat az IKEA-ban” és a „milyen ékszert viseljek az esküvőn” feladatok megoldása is. A semmiből került elő azonban és tornyosult előttünk komoly problémaként az ESKÜVŐI SÜTI beszerzése, szállítása, megóvása, csomagolása, így csupa nagybetűvel.
Hétfő reggel csörög a telefon
Az igazság az, hogy adott egy Apuka, az Örömapa, aki– saját bevallása szerint- hiba nélkül levezet Olaszországba, ám a cél előtt 2 km-rel mégis sikerül eltévednie, úgy minimum 2 órára. És adott egy esküvő, ahová az anyukák, nagynénik, talán nagybácsik serényen sütik csodás süteményeiket, hogy azokat kínáljuk majd a vacsora után. Ez a két tényező a mi családunkban különleges kapcsolatban áll egymással, aminek végeredményeként hétfő reggel a következő Nagy Kérdéssel csörög a telefonom az irodában:
De mi lesz a sütis dobozokkal?
A kérdés akkor vetődött fel először, amikor az esküvő előtt egy héttel megkezdődött az izgalom: ki süssön és mit, mennyire krémeset és mennyire aprót.
Az anyukák folyamatosan bombáztak kérdéseikkel, újabb és újabb fontos részletekre szerettek volna választ kapni, mire pár száz telefonnal később végre sikerült kialakítanunk a „Sütis Listát”.
Ám ekkor oldalról beelőzött a listán a „Sütis Doboz” is. A kérdést hamar megoldottam volna, hiszen, mint ahogy korábban említettem, szeretem az egyszerű megoldásokat. A párom étteremben dolgozik, ahol, ha jól körülnézünk, felfedezhetünk műanyag, a maradék étel elszállítására alkalmas dobozokat, zárható kivitelben, színben és mintában passzoló tetővel.
Mint kiderült, egy egyszerű műanyag dobozt azonban nem lehet csak úgy Esküvői Sütis Doboznak titulálni, hiszen az - mint azt hétfő reggel édesapámtól telefonon megtudtam - valami sokkal fontosabb és mélyebb tartalommal bíró dolog kell, hogy legyen.
Chanel-tervezte sütis dobozok
Kardoskodtam egy darabig nézeteim mellett, miszerint mi a fontos nekem és mi nem, és mennyire nem izgat, hogy a sütis dobozt nem Chanel tervezte, végül mégis megadtam magam. Így esett választásunk a vidéki származású, Budapestre kirándultatott papírból készült sütis dobozokra, melyeket Édesapám majd egyenként, ollóval méretre vágott papírral bélel ki. (Ha szebbek lesznek a ruhámnál, valakinek rossz napja lesz.)
A „süteményes Móni” becenév tehát az Apukámmal a sütemények világáról folytatott, rendkívül tanulságos telefonbeszélgetés után ragadt rám, melyet kedves főnököm – minden bizonnyal nagy örömmel – is végighallgatott.
Végül, kedves menyasszonyok, idézném egy intő és szerető Örömapa szavait:
Kislányom, még az apró részleteket sem szabad elhanyagolnunk!
|