| Kiment a divatból az esküvő | | Print | |
| írta Sipos Ágnes | |
| 2008. Május 05. | |
 Ma már nem divat férjhez menni. Talán érzelgős, talán régimódi, talán közhelyes az ellenkezőjét gondolni.
Kiment a divatból az esküvő? Lehetséges… Nekem úgy tűnik, ma már nem divat férjhez menni. Talán érzelgős. Talán közhelyes. Talán régimódi. Korábban csak a férfiaktól hallhattuk, hogy a házasság csupán egy papír, szeretni egymást anélkül is lehet, hogy nem több, mint felesleges hercehurca, pénzkidobás és hasonlók. A nők többsége viszont, ha nem is a habosbabos esküvőkért rajongott, mégis azt vallotta, a házasság olyan intézmény, amely azt fejezi ki, hogy a férfi és a nő szereti egymást, hogy együtt akarnak élni, egyfajta jelképe annak, hogy örök hűséget fogadnak egymásnak. Nem praktikus a házasság Divatjamúlt gondolat ez már, mert ma már egészen más a helyzet….és sajnos már nem csak a „trendiség” diktál. Már a hölgyek sem csupán divatból tartják régimódi, konzervatív felfogásnak, ha valaki férjhez szeretne menni. Egyszerűen nem praktikus összeházasodni. Lényegében úgysem változik semmi, sőt megspórolunk magunknak egy csomó pénzt, időt és fáradságot, ha nem kell esküvőt szerveznünk – mondják sokan. Akkor inkább elutaznak valahová a félretett pénzből, vagy egy sokkal értelmesebbnek vélt dologba fektetik. Ha jön a baba? S hogy állunk a gyerekvállalás kérdésével? Ugyanígy. Nincs igény rá, hogy hivatalosan is egybekeljenek a párok, mielőtt érkezik a baba. Nem kell, hogy megerősítsék a köteléket maguk között. Úgysem azon múlik! Olyannyira nem, hogy nem hogy férj, de élettárs, partner, barát sem kell, ha babát szeretnénk. Modern világunkban ez a kérdés is megoldott. A nők gyereket akarnak, férjet nem. Megdöbbenünk, majd továbbmegyünk De rendben van ez így? Nem mernék nyilatkozni…, nagy lehet az ellentábor. Persze lehet, hogy még nem ez az általános helyzet, de az lesz. Nap mint nap hallom, látom, tapasztalom. S azt veszem észre, mindez számomra is kezd egészen természetessé válni. Megdöbbenek, de továbbmegyek. Ahogy tesszük ezt sok más esetben is. Elfogadjuk, majd hasonlóképpen cselekszünk. És észre sem vesszük. Mert a végére már rég elfelejtettük, honnan indultunk, mit gondoltunk. Csak megyünk előre… |
