Csak egyszer Mexikóban mehetnék férjhez! Trópusi nyári este, Sangriától túlfûtve, Salsa-t táncolva, kedvesem fekete szemébe nézve! Ez maga a tökéletes esküvõ. Mexikóban. Hogyan is alakult ki, mihez kell a lasszó a szertartás alatt, most eláruljuk.

A mexikói esküvõi szokások az õsi zsidó és pogány hagyományokra vezethetõk vissza. A római katolikus spanyol betelepülõk Mexikóba érve elvegyültek az õslakos Azték indiánok között, így aztán a vallás irányzatai is változni, majd egységesülni kezdtek. A mai mexikóiak 40 %- a római katolikus, az esküvõket is e hagyományoknak megfelelõen szervezik.

 A tizenhárom aranypénz titka

Ez egy tipikus katolikus esküvõi hagyomány Mexikóban, amely a férj és a feleség közös útját hangsúlyozza.

Az esküvõ kifogástalan lebonyolításért több úgynevezett madrinas és padrinos felelõs. Az egyik ilyen felelõs (a madrina de arras) dolga a tizenhárom érme gondozása, amit a võlegény ajándékoz a menyasszonynak az esküvõ napján. Ezzel fejezi megingathatatlan bizalmát és szerelmét kedvese iránt és egyúttal szimbolikusan leendõbelijére bízza mindenét is, amire addigi életében szert tett. A menyasszony az elfogadással jelzi, hogy feltétel nélkül elfogadja a felkínált szerelmet.

(A tizenhármas szám jelentése: Krisztus és a tizenkét apostol. Ez a szokás szintén vallási eredetû, amit szintén a spanyol bevándorlók hoztak magukkal.)

Lasszóval az oltár elõtt

Az oltár elõtt már nincs menekvés. Ekkor ugyanis egy másik felelõs madrinas gondoskodik arról, hogy az ifjú párt szó szerint egymáshoz láncolja. A szertartás része, hogy az igen hivatalos kimondása után egy hatalmas rózsafüzért (rosszabb esetben kötelet) fonnak nyolcas alakban a szerelmesek nyaka köré. A jelképes kötelék kettõjük életének hátralévõ részében létrejött teljes egységét hivatott szimbolizálni. Hogy a füzérbõl a ceremónia után hogy keverednek ki, arról nem szól a fáma. Mindenesetre érdekes, mennyire hangsúlyos az összetartozás kifejezése Mexikóban.

Szemnek, szájnak, fülnek ingere….

Terülj, terülj asztalkám jellemzi a mexikói esküvõi asztalt. Hagyományosan fûszeres rizs, bab és csirke vagy marhahúsból készült tortilla ételeket fogyaszthatunk, mellé pedig az oly közkedvelt Sangria-t kortyolgathatjuk. Ezt a kiváló nedût valószínûleg mindannyian kóstoltuk már, a lakodalomban ez állandó hûsítõként áll a násznép rendelkezésére. Csak vigyázni kell vele, mert gyümölcsös, könnyed ízénél fogva egyik poharat a másik után vesszük (megtöltve persze) és észre sem vesszük, milyen sokan lettünk hirtelen! Bár elég tüzes hatással lehet ránk a Sangria is, mégis semmi ez az igazi mexikói muzsikák hatásához képest.  

A hihetetlen latin szikrát a salsa, merengue és a flamenco zenék lobbantják fel. A temperamentum persze már eleve adott. Képzeljük csak el! Fekete szaténnadrágot viselõ férfi, gyönyörû napbarnított menyasszony, forró trópusi este. A férj gyengéd, ám igen szenvedélyes táncra hívja „úrnõjét”, aki egy percig sem tud ellenállni a csábításnak. Az elsõ tánc forró pillanatait a vendégek – a pár körül szív alakba rendezõdve – egyelõre csak szemlélõként élik át.