Pár nappal az esküvõ kiállítás után azt hiszem, összeáll bennem a kép. No nem arról, hogy mely kiállító mely terméke vagy szolgáltatása a legjobb  (bár valóban voltak igen meggyõzõ alakítások), hanem arról, miért is olyan nagy esemény - és valóban az - esküvõ az ember életében. Bár bevallom, magam kissé félve látogattam el a helyszínre, ezért egy kedves barátnõmet is magammal vittem.

Az utolsó napon vettünk részt a rendezvényen, gondolván, a legtöbb ember úgyis szombaton nézett körül, már nem lesz akkora tömeg. Vasárnap ebéd után úgyis a sziesztáé a fõszerep. Nos nem így történt.

Kígyóztak a sorok. Az épület elõtt álló hófehér limuzint és John Travolta a Pomádé-ból hátrahagyott Rolls Royce-át fotózták a látogatók. Bejutottunk.

A Férfi lelkesedése

Egyik oldalamon helyes fiatal párok, a másikon barátnõk csevegtek csapatostul, milyen rendszerben ostromolják a standokat, nehogy egyetlen hely is kimaradjon. Elvétve férfiakat is láthattunk, mármint nõk nélkül is, akik vagy elvesztették a nagy tömegben barátnõiket, vagy csupán beugrottak egy sörre a Novotel büféjébe.

A lelkesedés jól látható az arcokon, illetve elsõsorban a lányok arcán, ha pontosan szeretnék fogalmazni. Persze ebbõl, kedves nõtársaim, nem rögtön arra kell következtetni, hogy a férfiak nem érzik jól magukat az ilyen eseményeken, csak valószínûleg õk - ha tehetnék – nagy felhajtást nem rendeznének egy esküvõ megszervezésébõl. Ezért vagyunk mi itt kérem!

Mert erre teremtõdtünk….

A legelsõ kép, ami megragadt bennem belépve az aranysárga fényû, klasszikus dallamokkal teli, bálteremhez hasonló helységbe, hogy szebbnél szebb lányok próbálják a hófehér, selyem vagy szatén menyasszonyi ruhákat. Mások csillogó szemmel ruhabemutatót néznek. Mi sem tudunk betelni a látvánnyal, de a hangulattal sem, amit a teremben tapasztalunk.

Barátnõmmel mindketten sejtjük már, mit érezhet a menyasszony, ha felveszi a ruhát.  Révbe ért? Már tudja, hol a helye? Már tudja, kivel éli le majd az életét? Annyira boldog, hogy majd megszakad a szíve? Mert az õ kedvese a legigazibb Igazi! Nem csoda, hogy itt mindenki olyan sugárzó. Az érzések kiülnek az arcokra.

Még ha a párjaik kezükben a felhalmozott prospektusköteggel elsõként a legközelebb kihelyezett ülõalkalmatosságot veszik is célba (Nos, ki miért jött ugye…), akkor is nagy esemény ez mindkét fél számára. Rengeteg kérdés merül fel, amikben közös nevezõre kell jutni.  

Nõk egymás között

A nõi mosdóban például többek között arról folyik a csevely, hogy a kiállítás egyik legextravagánsabb ötletét, a csokikutat, hogyan lehetne elhelyezni egy kápolna mellé úgy hogy az ne üssön el túlságosan a természetes környezettõl. Barátnõm hegyezi a fülét, helyettem is, mert hihetetlenül érdekes dolgokat lehet ám látni, hallani.

A ruhatárban a mellettünk várakozó hölgytõl megtudjuk, hogy õ már negyedik éve vesz részt látogatóként az esküvõ kiállításon, de sajnos mindezidáig (egy negyven év körüli hölgyrõl van szó) nem sikerült férjhez mennie. Figyelemreméltó. Vajon miért jár ki valaki, ha nem érintett közvetlenül a kérdésben?

De hiszen mi is itt vagyunk! Nocsak, és észre sem vettük, de jól érezzük magunkat. Mert elkápráztat a lázas készülõdés, a hatalmas kínálat, a szebbnél szebb ruhaköltemények, a luxus nászútajánlatok, a fotósok bemutató képei, az emeletes menyasszonyi torták, a színes virágkreációk és még sorolhatnám a végtelenségig, de a bõség zavara, hogy már felidézni sem tudom, mi mindent láttam. Ha megálmodtad, megvalósíthatod. De lehet, hogy némely dolgokra még álmodban sem gondoltál volna...