A szûzies hófehér, földig érõ menyasszonyi ruha elterjedését a francia hagyományoknak köszönhetjük, amely néhány évszázaddal ezelõtt kezdett népszerûvé válni. Ma már szinte teljesen természetes, hogy fehér vagy annak valamilyen árnyalata a ruha színe. A dekorációul szolgáló illatos virágok és a menyasszonyi csokor is minden esküvõ elengedhetetlen kelléke, de Franciországban minden kizárólag fehér színben. Minden csupa-csupa fehér az esküvõn. A menyasszonyi ruha, a dekoráció és az összes virág is.

Akadályok templomba menet

Még ma is gyakorta alkalmazott szokás a kisebb falvakban, hogy a võlegény felhívja menyasszonyát esküvõjük reggelén, hogy a templomba kísérje. Eközben a falu rosszcsontjai fehér szalagot feszítenek ki a pár elõtt, a templom felé vezetõ úton, amit a menyasszonynak kell majd átvágnia. A szertartás után babérleveleket szórnak eléjük, hogy közös útjukat ezen keresztülsétálva kezdjék meg.

 A mulatozást a fiatal jegyeseknek tartott pohárköszöntõvel nyitják meg. A tószt után már, mint férj és feleség koccintanak. Az utolsó kortyot egy külön, az alkalomra gravírozott kétfogantyús serlegbõl (a coup de mariage-bõl) isszák meg, amely rendszerint egy több generációt „megélt”, szinte már családi ereklyének számító kellék.

Hiába tiltakozik a nõsereg

A francia esküvõi vacsora rendkívüli jelentõséggel bír. Sokszor eltart akár 3-4 órán keresztül is, mert mindennek alaposan megadják a módját. A lakmározás után meg is van a kellõ energia a viccelõdéshez. Szükség is van erre, mert a vacsora után minden férfi vendég (itt elsõsorban övék a fõszerep) a terem közepére áll és várja, hogy a menyasszony a többi meghívott szeme láttára egyre feljebb és feljebb húzza szoknyáját. Férfibarátaink persze nagy lelkesedéssel minden egyes plusz centiméterért hálásak, és további eredmény elérése érdekében ezt pénzdobálással ki is fejezik. A nõi „szekció” hiába tiltakozik erõteljesen, eljutunk egészen a menyasszony harisnyakötõjének kivillanásáig. Sõt! A szemérmes ara a játék végén, hatalmas tapsvihar közepette legaktívabb rajongójának dobja azt, megköszönve annak lelkes támogatását.

S ha még bírják szusszal, nem ritka, hogy a jókedélyû, ám a hagyományokat nem sokra tartó barátok még a lakodalom után, hajnalban – éppen a nászéjszaka eseményeit megakadályozva – a lakásban felkeresik az ifjú párt és bádogfazékokon dobolva romantikus, olykor fülsiketítõ szerenádot adnak ablakuk elõtt. A kedves csíny célja, hogy további frissítõ italok kíséretében, amit a võlegény ilyenkor illedelmesen felajánl, a lehetõ legtovább tartson a mulatság. Valószínûleg mindenki egyöntetû nagy örömére….