Sosem találkoztak, mégis összeházasodtak

írta Sipos Ágnes

2006. Február 17.

Tudom, kicsit ironikusak ezek a mondatok. Meg vagyok döbbenve. Komolyan gondoljuk, hogy lassan az ember az emberrel már lényegében nem is érintkezik? Ennyire elhanyagolható lenne a személyiség, az olyan nem verbális jelek, mint a gesztusok, mimika, az elsõ benyomás, hogy valakinek a szemébe nézhetünk?

Sosem találkoztak

Sajnos ebbe az irányba tartunk. Idén januárban például egy indonéziai pár nem hogy az interneten ismerkedett meg - ez ma már egyáltalán nem is lenne szokatlan -, de a neten is kötöttek házasságot. Mindezt anélkül, hogy valaha is találkoztak volna. Az „esküvõt” az Internet Protokollra alapuló hangtovábbítás révén (VoIP) bonyolíthatták le, egy muzulmán vallási hivatalnok vezényletével. Az ötvenes éveikben járó házastársak beszélgettek egymással, telefonáltak is, sõt, még képet is cseréltek a nagy nap elõtt. Így tehát, már ismerték is egymást - szinte. Õk nem idegenkedtek az újszerû házasságkötéstõl.

Esküvõ fillérekért

Igazság szerint rendkívül praktikus megoldást választottak. A szertartás megszervezését nem elõzte meg a hónapokon át tartó elõkészületi procedúra, és az anyagiak tekintetében is jobban jártak. A mindössze 25 perces esemény alig több mint 21 dollárba került. Hát hölgyeim és uraim, kinek ne érné meg ennyiért?

A távházasságoké a jövõ

Most még különlegesnek vagy esetleg megbotránkoztatónak tûnik és rácsodálkozunk az online házasságkötés ötletére, érthetetlennek tartjuk, mi vihet egy embert arra, hogy az életét ne ünnepélyes keretek között, családi, baráti körben kösse össze valakivel. Hogy lemondjon arról, amire egyébként egy életen át emlékezhetne.

Nehéz ezt elképzelni. A szakemberek azonban lelkesek, mert véleményük szerint a technológia végre olyan fejlettségi szintre jutott, hogy az ilyen távházasságok kifogástalanul megvalósíthatók lesznek.

Köszönjük. Már évtizedek óta erre vártunk. Félek, hamarosan meg sem lepõdünk már meg az interneten köttetett frigyek hallatán. Hát, a korral haladni kell...