Vannak olyan szerencsés emberek, akik nem azért végzik a munkájukat, mert az kötelezõ, hanem mert szívük és agyuk minden rejtett zugát kitölti. Akiknek céljuk van az életben. Az ilyen emberek számomra hitelesek, véleményükre szívesen adok.  Varga Péter, a Royal Corvin Mátyás étterem vendéglõse mesélt nekünk szívvel és lélekkel, nem csak az általuk készített étkekrõl, hanem a magyar konyháról, annak történelmérõl, az étkezési kultúráról.

-Mióta mûködik az étterem?

-Ezen a néven több mint 6 éve. A névváltás egyben agyfajta arculatváltást is jelentett. Tapasztalataim szerint a tradicionális magyar konyhát nagyon kevés étterem vállalja fel. Egyrészt azért, mert munkaigényes, másrészt pedig komoly szakmai felkészültséget is igényel. A grillezés és a balzsamecetek világában már nem divat fõzõkanállal, sokféle fûszerrel dolgozni.

-Mit értünk tradicionális magyar konyhán?

-A magyar konyhának két fajtája ismert, a paraszti és nemesi konyha. Talán úgy tudnám szemléltetni, kicsit a témánál maradva, ha a cseréptálak és a Herendi porcelán közötti különbségre utalok. Az ételek esetében a „paraszti” konyhára valóban a zsíros, nehéz, fõleg szalonnával, sertés, marha, birka húsból készült egy tál ételek a jellemzõek, amik rendszerint ragu formájában készültek. Ide tartoznak a pörköltek, gulyások, bográcsban készült ételek. A jómódban élõk ételei nagyon sokféle húsból- halak, folyami rákok, vadszárnyasok, vadak, borjú, bárány, liba, kacsa, tengeri halak, rákok, csigák és még nagyon sok másból is készültek.

A köretek, fûszerek, saláták, gyümölcsök, sütemények, krémek stb. hihetetlen bõségben és sokszínûen voltak a magyar fõurak asztalán. Az elkészítés is hosszan tartó, sok praktikát  és persze fantáziát is igénylõ feladat volt. A reneszánsz magyar konyha, Mátyás király udvarában kimagaslott Európában. Ezt sok korabeli krónikában megtalálható.

-Mégis a magyar konyháról mindenkinek a gulyás, a pörkölt, a lecsó jut az eszébe. Sõt az is, hogy nem korszerû, mert ezek a hagyományos ételek magas kalóriatartalmúak.

-Sajnos tényleg ezekhez a valóban nehéz ételekhez szokás kötni a magyar konyhát.

A mai kor szakácsainak, szakembereinek a feladata, hogy a mai kor igényeinek megfelelõen tudja elkészíteni ezekbõl az alapanyagokból az ételeket. Sok zöldséggel, salátával, gyümölcsökkel lehet könnyíteni a fogásokon, meghagyva az ételek jellegzetesen magyar fûszerezését. A Kárpát medencében termett élelmiszerek élvezeti értéke, vitamin stb. tartalma miatt egyedülálló. Mi ezt az elegáns magyar hagyományt szeretnénk folytatni.

-Mint említettem, rengeteg húsfélét használunk fel. Édesvízi halakat, libát, kacsát, bárányt, kecskegidát, vadételeket egyaránt megtalálhat nálunk a vendég. De nem hiányzik kínálatunkból a hagyományosnak tekinthetõ sertés-, marha- és borjúhús sem.

-Évente hány esküvõt tartanak Önöknél?

-Nagyjából 15-20 esküvõt rendezünk, 15 fõtõl a 90 fõig, de házassági évforduló és keresztelõ alkalmából is sokan rendeznek nálunk ünnepi ebédeket, vacsorákat.

-A honlapjukon olvasható, hogy nemcsak hagyományos esküvõi vacsorát kínálnak a pároknak. Mesélne ezekrõl a különös – különleges lehetõségekrõl?

-Igen, éttermünkben lehetõséget biztosítunk arra, hogy a magyar konyha mellett az autentikus népi esküvõi hagyományokkal, valamint a reneszánsz kor étkezési szokásaival is megismerkedhessenek vendégeink.

-Kezdjük talán a magyaros esküvõvel!

-Kárpitozott bútorok és selyemtapétás falak, csillárok között nem vállalhattuk, hogy eredeti paraszti esküvõt rendezzünk. Ezért azt találtuk ki, hogy az esküvõi népi hagyományokból állítunk össze egyfajta kis fogadást. Régen, de még manapság is vannak olyan szokások vidéken amit még a mai napig megõriztek. A võlegény a templomi esküvõ után hazavitte a menyecskét a házhoz, a kapuban  szülõk  fogadták a fiatalokat: kenyérrel és sóval kínálták a párt, ezekkel szimbolizálva a házasság tartósságát, valamint a közös élet gazdagságát, és azért egy kis pálinka is került elõ.

Ezután pedig Domján Lajos barátommal felépítettünk egy 35-40 perces fergeteges hangulatú mûsort. Ebben különféle lakodalmi játékok találhatók, amikben a menyecske és a võlegény egyaránt részt vesz, sõt, a vendégek egy része is. Mire a magyar folklór ezen kis csokrán végigmegyünk, addigra mindenki észrevétlenül feloldódik, jól érzi magát. A kis mûsorunkat közös csárdás zárja. Ekkor elbúcsúznak a táncosok és zenészek, a võfély, ha igény van rá, marad a vendégekkel. Csak ezután tálaljuk a vacsorát, majd pedig jöhet a tánc.

-A reneszánsz esküvõ is ilyen jól megszervezett?

-Természetesen igen. Sõt, azt kell, hogy mondjam, igencsak hosszú kutató munka elõzte meg e program kidolgozását. Másfél évig kutattam levéltárakban, vendéglátó-ipari múzeumban, rengeteg irodalmat olvastam e témában és sok albumot, korabeli metszetet tanulmányoztam át, annak érdekében, hogy az általunk kínált program valóban autentikus, hiteles legyen. Szerencsére a reneszánsz kori Magyarországra jellemzõ volt a gazdagság. Mátyás király feleségén, Beatrixen keresztül az olaszországi reneszánsz kultúra és konyha hamar megjelent a királyi palotában. A kort és étkezési szokásait többek között Bonfini és Galeotto Marcio leírásaiból ismerhetjük meg. Az õ segítségükkel próbáltuk meg rekonstruálni az akkor használatos alapanyagokat és fûszereket, hogy valóban reneszánszkori ételeket kínálhassunk vendégeinknek.

-Ebben az elegáns, de modern környezetben hogyan jeleníthetõ meg egy XV. századi udvar és étkezés?

-A programhoz speciális terítési mód tartozik, kupákkal, serlegekkel, majolikával, fatálakkal továbbá díszletek, korhû ruhák. Visegrádi mintára borkutat készítettünk. A hangulatot megalapozza a reneszánsz élõzene, valamint egy krónikás, aki segít visszamenni ebbe a korba, és szórakoztatva informálja az „udvarnépet”. Maga a program az étkezés végéig tart, ekkor a mûsor résztvevõi elköszönnek. Egy halk háttérzene és egy kis beszélgetés segít abban, hogy a vendégek visszazökkenjenek a jelenbe, utána jöhet a tánc. Tény, hogy elég sok elõkészületet igényel, de a végeredmény alapján azt mondhatom, megéri a fáradtságot.