|
Page 1 of 2
Zene füleimnek ez a két szó! Végre, kedves sorstársaim, akiknek már
attól is bûntudatunk van, ha végignézzük, ahogy kedvesünk jóízûen
megvacsorázik! Végre, itt van egy nap, ami semmi másról nem szól csak az evés
féktelen és végtelen örömérõl. No, persze egy szigorú kikötés mégiscsak van:
ezen a napon nem a táplálkozásé a fõszerep, hanem az Étkezésé. Ha jobban
belegondolunk, tényleg nagy különbség van a két tevékenység között. Az elsõ
lényege csak egy testi szükséglet kielégítése, míg a második mögött ott van maga
a nagybetûs ÉLVEZET!
Farsang farkán
Hagyományaink közül talán a
legkedvesebb a farsang. Ez az ünnep a megújulást és az újjászületést hirdeti, a
tél, ezzel együtt a halál felett aratott gyõzelmet szimbolizálja. A farsang,
miként ezt mindenki tudja, csupa tréfa, dal, móka és kacagás. A vízkereszttõl
húshagyókeddig tartó idõszak szokásai szinte egytõl egyig a termékenységhez,
élethez vagy halálhoz kapcsolódnak. Az ekkor végzett rítusoknak,
szertartásoknak mágikus, gondûzõ, bajelhárító erõt tulajdonítottak. A farsang
csúcsának az utolsó három napját, a farsang farkát tartották, vagyis a farsangvasárnapot,
farsanghétfõt és húshagyókeddet. Ekkor a falvak népe szinte tobzódott a földi
örömökben, s ez a hedonista ünneplés bizony az élet minden területére
kiterjedt.
A sötétség cselekedetei Az egyház szemében, éppen e
gyönyörhajhászás miatt, mindig is elítélendõ volt ez az idõszak. A farsangvasárnapi
prédikációkban gyakran elhangzott az az intelem, hogy az igaz keresztény az
ördög ünnepén se forduljon a kegyelem világosságától a sötétség cselekedeteihez,
vagyis ne essen se a torkosság, se az iszákosság, sem pedig a bujálkodás bûnébe.
A prédikátorok odáig elmentek, hogy egyenesen Krisztus megtagadása és az ördög
istenként való imádása ellen tiltakoztak a szószékrõl, kiátkozással fenyegetve
a megtévedõ bûnösöket. Ez az idõszak tényleg bõvelkedett a lehetõségekben, aki
akart, talált magának ünnepelnivalót. Ezekben a napokban tartották ugyanis a
legtöbb lakodalmat, és bizony ezek nem olyan soványka ünnepek voltak, mint
amiket a mostani, folyton sietõ világunkban megszoktunk. Akkor még megadták a
módját, akár nászt ültek, akár tort.
Zabáló csütörtök
Aztán persze lenyugodtak a
kedélyek, a megtévedt báránykák levedlették a farkasbõrt és kissé másnaposan
bár, de visszabotorkáltak a pásztorukhoz, és keservesen bánták bûneiket. Eljött
a hamvazószerda, megkezdõdött a negyvennapos böjt. Ami egészen másnapig
tartott… Hiszen a falusi népek nem élhettek pazarlóan, a farsangi idõszak alatt
megmaradt ételeket el kellett fogyasztani! És hogy zabáló, avagy torkos
csütörtökön legyen mit megenni, errõl még jó idõben, éppen egy héttel hamarabb,
kövér csütörtökön gondoskodtak, ekkor sonkát és kocsonyát fõztek, száraztésztát
sütöttek, egyszóval ellátták magukat az elkövetkezõ napokra minden földi jóval.
Egy hétre rá ezeknek a maradékát ették fel, így átmenetileg felfüggesztették a
nagyböjti önmegtartóztatást. A hamvazószerda utáni hetet amúgy is csonka hétnek
nevezték, s valahogy bocsánatos bûnnek tûnt ezeken a csonkaheti napokon az
egyház szigorú elõírásai ellen vétkezni.
Torkoskodni kötelezõ!
Ez így persze nem igaz, de
mennyivel jobban hangzik, mint például az, hogy torkoskodni bûn! A Magyar
Turizmus ZRT 2006-ban célul tûzte ki a magyar hagyományok, ezeken belül pedig a
magyar étkezési hagyományok felelevenítését, sõt, azok továbbfejlesztését. A
„Nagy Ízutazás” elnevezésû kampányévben közel négyszáz borászati és
gasztronómiai esemény kapcsán kilenc turisztikai régió mutatkozik majd be,
egy-egy hónapig élvezve a ráirányuló figyelmet. E program keretében kerül sor
március 2-án Torkos Csütörtök hagyományának felelevenítésére. Ezen a napon az
egész ország területén 499 étterem
vállalta, hogy a végszámla összegébõl 50%! százalékos kedvezményt biztosít. Az
akció célját nem titkolják, szeretnék, ha az éttermi étkezések végre
mindennapjaink, de legalábbis ünnepnapjaink részévé válnának. Ha megnézzük,
hogy hány háziasszony rogy le a szépen terített ünnepi asztal mellé egy
születésnapon vagy házassági évfordulón úgy, hogy a napokig készített lakomából
már egy falat sem megy le a torkán a fáradtságtól, akkor beláthatjuk: néha
olyan ünnep is kell, amit az ember –és fõleg az asszony- édes semmittevéssel
tölthet.
|
