Japánban nincs nagy felhajtás az esküvõ körül. A hagyományos japán esküvõt a Shrine szentély elõtt tartják, ma már modern formában. Egy rendezvényteremben tartják meg a szertartást, ahol maga a vendégek fogadása is zajlik.

A japán menyasszony hófehér kimonót és egy gondosan megmunkált fejdíszt visel. Ezen kívül más különbözõ díszekkel is ékesítik a hölgyek haját, mert ezek a jó szerencsét csalogatják a fiatalokhoz. Így mosolyog majd a boldogság az újdonsült jegyespárra. A menyasszony tetõtõl talpig szûzies fehérre van „festve”, ezzel is érintetlen voltát szimbolizálva az istenek elõtt.

A võlegény a tradicionális fekete kimonót ölti magára az esküvõi ceremónia idejére. Az éjfekete és a hófehér szín jól elkülönül, ám mégis remekül összepasszol. Mint a Nõ és a Férfi.

A szertartás legfontosabb része, hogy az ifjú pár felhörpint egy pohár, az alkalomra készült rizsbort, amit szerelemborként is emlegetnek. Ez jelenti a házasság kötelékét és a két személy  új egységét. A bort valójában három szakaszban fogyasztják. Elõször saját poharukból isznak a házasulandók, majd a folyamatot még kétszer megismétlik egyre nagyobb méretû serlegekkel.

A hármas szám jelentõséggel bír Japánban. A három szakaszban kínált rizsbor, amit három alkalommal fogyasztanak el, összesen fejenként három pohárból. Ez maga szertartás. A végén  az ifjú pár már házaspárnak tekinthetõ.

Az ünneplés alatt a menyasszony többször is átöltözik, a piros kimono-tól a Western stílusú estélyi ruháig többféle ruhakollekció is bemutatásra kerül.

A meghívottak általában goshugi-t ajándékoznak az ifjú jegyeseknek, ami általában kisebb-nagyobb pénzajándék, ünnepi csomagolásban átnyújtva. Ezt már az esküvõ elõtti napon is oda szokás adni, hogy a pár ebbõl is fedezhesse a lagzi kiadásainak egy, még ha csekély, részét is.