Tyúk? Tojás? Egyik sem?

írta N. Kökény Dóra

2006. Március 15.

Article Index
Tyúk? Tojás? Egyik sem?
Page 2

Page 1 of 2

Kezdetben vala a sertéspestis, majd a 90es években begyûrûzött a kergemarha-kór, s most itt van a nyakunkon a madárinfluenza. Jönnek a hírek, mi meg egyre jobban megijedünk. Tanácstalanul néznek össze az emberek: de akkor mit együnk? A vegetáriánusok pedig csak csóválják a fejüket, hogy õk bizony megmondták már régen. Természetesen nem akarjuk és nem is tudjuk megválaszolni a fenti kérdést, csak összefoglalni a húsevõ - vega háború jelenlegi állását.

Ragadozó vagy növényevõ?

Ez az elsõszámú kérdés, amit még nem sikerült teljes biztonsággal megállapítani. A jelenleg elfogadott tudományos álláspont az, hogy az ember õse kezdettõl fogva a „mindenevõk” közé tartozott, fogazatunk is errõl árulkodik: metszõ és szemfogaink a zsákmány hatékony szétmarcangolására, kis és nagyzápfogaink pedig a rostos anyagok õrlésére, aprítására szolgálnak. A vegetáriánusok egy része nem is vonja kétségbe ezt a tézist más részük azonban eleve elutasítja a Darwini evolúció elméletét és tagadja azt a tudományos álláspontot, hogy õseink valaha „majmok” voltak. Sokan úgy vélik, hogy az emberiség jelenleg inkább éppenséggel visszafelé „fejlõdik”, s hogy az eredeti állapot a természettel való békés együtt élés volt. Márpedig ebbõl a szemszögbõl nézve eleve kizárt, hogy az érzõ lények egymással táplálkoztak volna. Illetve az is magfontolás részét képezi, hogy a ha és amennyiben elfogadjuk az evolúció elméletét, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a felfoghatatlanul távoli múltban mi és az állatok közös õstõl származunk. Ha pedig rokonok vagyunk, akkor tényleg elítélendõ dolog megenni õket.

Az emberi gondolat

Vannak olyanok tehát, akik filozófiai-vallási alapokra helyezik az étrendjüket. Ám ide nem csak azok sorolhatók, akik az állatokkal való rokonságunkat hangsúlyozzák, hanem azok is, akik más elvi kifogásaik vannak. Bár ezek is abból a közös gyökérbõl indulnak ki, hogy az állatok velünk egyenrangú lények, mégsem magát a hús megevését, inkább a nagyüzemi „húsgyártást” és az állatokkal való embertelen bánásmódot tartják elfogadhatatlannak. A fogyasztó társadalom egyik okozata és oka is egyben a nagyüzemi termelés. Egészen addig ez nem is jelent nagy gondot, amíg például a nagyüzemi cérnagyártásról van szó, de amikor már élõlények kerülnek a „rendszerbe”, tehát az állatok és a belõlük készített élelmiszerek, akkor belépnek az erkölcsi kérdések. Csak zárójelben jegyzem meg, a teljesség kedvéért, hogy a cérnagyártásban is ott vannak a kizsákmányolt élõlények, maguk a futószalag mellett álló munkások.

Fajelmélet?!

A „vegák” gyakran felteszik azt a meghökkentõ kérdést, hogy ha elfogadjuk a „húsevõ” azon érvet, miszerint az állatok nálunk fejletlenebb lények, s ez feljogosít bennünket, hogy megegyük õket, akkor vajon miért tartjuk olyan felháborító gondolatnak azt, hogy saját fejletlenebb fajtársainkat is megehessük? Hiszen a csecsemõk, netán a szellemi fogyatékosok, sõt, ha tovább megyünk, akár a kevésbé kimûvelt embertestvéreink mind-mind „fejletlenebbek” nálunk, tehát nagyszerû leves vagy ragu fõzhetõ belõlük is. Durva? Igen, az. Elgondolkodtató? Igen, az. A kannibalizmus az emberiség történelmében sokszor és sok helyen felbukkant, de hátterében csak a legritkább esetben áll élelmezésügyi probléma. Embertársaink megevésének mindig is valamilyen misztikus jelentése volt: megszerezni a testükben lakozó tudást, varázslatos képességet, erõt. Tudom, nem túl vigasztaló, de gyakran a legnagyobb tisztelet és elismerés jele volt, ha az ember a kondérban fejezhette be földi pályafutását.

Previous - Next >>