| Ébredünk | | Print | |
| írta Sipos Ágnes | |
| 2006. Március 28. | |
|
Hamarosan itt a tavasz. Bár még nem érezzük, de már itt kopogtat. Beengednénk szívesen, de valahogy hiába hívogatjuk, nem igyekszik eléggé. Gondolatban már régen napsütésrõl, zöld pázsitról, tiszta kék égrõl, bárányfelhõkrõl álmodunk. Rügyeznek a fák, a kellemesen hûs éjszakák flörtre csábítanak. Felpezsdül a vérünk. Energiával töltõdünk fel, most mindenre képesek vagyunk, úgy érezzük. A tavasz a szerelem idõszaka. Nem csak a természet ébred, az érzelmek is erõsen dúlni kezdenek bennünk. Egyre jobban fogjuk érezni magunkat. Izgalommal indul minden napunk. Nem tudhatjuk elõre, milyen meglepetésekben lesz részünk, kivel találkozunk és hol ér véget az este. Értelmet nyernek a napok a hosszú szürke tél után. Végre ismét fiatalnak érezhetjük magunkat. Persze azok is vagyunk, de most meg is mutathatjuk!
Lehet, hogy idén mész férjhez? Szerencsés ember vagy. Lehet, hogy idén esel szerelembe? Szerencsés ember vagy! Lehet, hogy nem tudod elõre, mi történik majd veled? Csupa-csupa meglepetés, rejtelem! Szerencsés ember vagy! Mindannyian azok vagyunk. Mert a tavasszal együtt ébredhetünk. |
Alig várjuk a
nap végét, hogy munkaidõ után kedvesünk nyakába ugorhassunk, kilométeres
sétákat tegyünk, hatalmasakat beszélgessünk. Felkeressük a hívogató sörözõket,
ahol a napernyõk nem csak a nap sugarait várják már epekedve, hanem az
odalátogató vendégeket is. Friss saláták, gyümölcstálak, koktélok kíséretében
barátainkkal felidézzük a múlt nyár emlékeit és már bele is fogunk az idei terv
részletes kidolgozásába. És annyira belelendülünk, annyira átéljük, hogy észre
sem vesszük: záróra. Körülöttünk már egy lélek sincs. Sebaj! Mi majd kiugrunk a
bõrünkbõl, mert itt a tavasz! Most már senki sem állhat útjába. De a miénkbe
sem.
