Mindnyájan ismerjük a mondást: „A szerelem mindent legyõz!” Ezt már-már természetes velejárójának tartjuk, sõt, el is várjuk tõle. A szerelemnek nem lehet gátja sem egy zord atya, sem a háborgó óceán, sem a nagy korkülönbség. Ahová beteszi a lábát, onnan a Logika és a Racionalitás gyors ütemben távozik. Azt azonban kevesen gondolnánk, hogy a szerelem ereje még ennél is nagyobb, képes legyõzni napjaink legerõsebb és legdurvább harcosát: a pártszimpátiát!

Már a szerelmük kezdete sem volt hagyományos, abban az értelemben, hogy nem egy diszkóban, vagy egyéb szórakozóhelyen került rá sor, hanem egy egyetemi vitafórumon. Talán sokan gyanakodni kezdenek, ha elárulom, hogy a fórumra 2002. márciusában került sor. Aki még mindig nem gyanakszik, annak íme még egy kulcsszó: politikai vitafórum. Igen, a választások kapcsán rendezett Kati egyeteme egy beszélgetést, melyen a politika és a választások iránt érdeklõdõ, elkötelezett diákok vehettek részt.

Kati MSZP szimpatizánsként, Dávid pedig eltökélt Fidesz-szavazóként érkezett a vitára. Egy színpadon zajlott maga a beszélgetés, egy moderátor közremûködésével. A közönség SMS-fal segítségével kapcsolódhatott be a vitába, tehette fel kérdéseit. Az egész beszélgetés majdnem kudarcba fulladt, amikor a szereplõk felléptek a  színpadra, hogy elfoglalják helyüket az asztal körül.

A beszélgetésben résztvevõ fiatalok, akik az 5 párt nézeteit képviselték –MSZP, SZDSZ, FIDESZ, MDF, MIÉP- akkor találkoztak elõször. Mikor Dávid kezet fogott Katalinnal azonnal érezte, hogy baj lesz. Attól kezdve nem tudta levenni a szemét a lányról. A moderátor kérdései szinte el sem jutottak a füléig, csak arra tudott gondolni, hogy ilyen kedves mosolyú nõ nem létezhet a földön, s így Kati csakis egy angyal lehet. Tény, a lány amúgyis mosolygós arca még jobban felderült, amikor tekintete a véletlenül Dávidra tévedt. Ez nem fordult elõ túl sûrûn, mert amikor a fiú szemébe nézett úgy érezte, hogy az a tekintet bizony a lelke mélyéig hatol. A beszélgetés végén úgy mentek el egymás mellett, mintha a másik a világon sem volna.

Nem részletezem, nehéz hetek köszöntöttek rájuk. A szívük azt súgta, hogy összetartoznak, eszük viszont harsányan tiltakozott: mindenki frissen kiásott lövészárkokról, meg a kettészakított országról beszélt, akkor tehát minimum árulásnak minõsült volna az ellenféllel randizni. Elég annyi a történethez, hogy az idegõrlõ hetek után a választás éjszakáján talán õk voltak az egyetlenek, akik tökéletesen elégedettek voltak az eredménnyel…. Az egymáshoz jólesõen közel, és a politikától pedig még jobban esõen távol töltött éjszaka egy csodálatos új élet kezdete volt a számukra.