Nektek, menyasszonynak és a võlegénynek kell elõször is eldönteni, hol szeretnétek ülni. Régebben népszerûek voltak a pár számára külön kialakított emelvények, ma már szívesebben ülnek a fiatalok a vendégek soraiban. Célszerû a kettes asztalt is elkerülni, mert a szándékos elszigetelõdés hatását kelti.

A vendégek asztala lehet kör alakú vagy szögletes, nyolc-tíz fõnek helyet adva, vagy akár ezek kombinációja. Érdeklõdjetek az étterem vezetõjénél, mely típusú asztalokat tudnak Nektek felajánlani.

Hogyan döntsünk, ki, hol, kivel ül?

A „csoportosítást” idõben el kell kezdeni. Az ültetési rend készítése kényesebb feladat, mint azt valójában gondolnánk. Az embereket elõször oszd nagyobb számú egységekre: a menyasszony hozzátartozói, a võlegény családja, közvetlen rokonok, távolabbi rokonok, barátok, ismerõsök, kollégák. A legközelebb állók kerülnek legközelebb az asztalfõhöz, a kollégák távolabb.

Ha asztalokat toltok össze, fusd át a listát és próbálj párhuzamokat, hasonlóságokat keresni. Párosíts össze olyanokat, akiknek hasonló a hobbijuk, az érdeklõdési körük, vagy a munkájuk. Vegyél számításba olyan múltbéli történéseket, konfliktusokat, iskolai drámákat, amelyeknek szereplõi biztosan nem szívesen cseverésznek majd egymással. Ne rontsd el ezzel az egész asztal estéjét!

Mi legyen az egyedülállókkal?

A szakemberek azt szokták tanácsolni, a szingli vendégeket mindig egy helyre kell ültetni. Egy esküvõ remek hely lehet az ismerkedésre. Ha azonban a beszédtéma megtalálása igen nehézkes, mert az egymás mellett ülõk ugyan páratlanul érkeztek, de érdeklõdési körük - mint Ég és Föld – ellentétes, nem lesz igazán sikeres az ismerkedés.

 A hosszú asztal elõnyei és hátrányai

Milyen alkalmakkor szoktunk általában hosszú asztalnál ülni? Karácsonykor, ballagáskor stb. A vendégeknek, ha hosszú asztalnál ülhetnek, olyan érzésük támad, hogy valami csodálatos, fennkölt ünnep részesei lehetnek. Ezt mindenki szereti.

De az asztalvégen ülõ vendégek lehet, hogy elszigetelve, elhanyagolva érzik magukat. Ezt úgy tudjuk elkerülni, hogy minden egyes asztal asztalfõjére is ültetünk valakit, kissé szétszabdalva ezzel a túl hosszú asztaltársaságot, viszont megkönnyítve, hogy társaságok, beszédtémák alakuljanak ki, megtalálják a közös hangot.

Minél hosszabb az asztal, annál nehezebb a távolabb ülõknek megközelíteni a helyszíneket is. A táncteret, a bárt, a mosdót. Ezért ne ültessünk húsz fõnél többet egy asztalhoz, így „A” pontból „B”-be mindenki akadálymentesen, könnyedén eljuthat.