A májusfa immáron õsi hagyománynak számít. Egy feledõben lévõ hagyománynak. Kislány korunkban arról álmodtunk, másnap, ha felébredünk, egy gyönyörûen feldíszített májusfa látványára ébredünk. A kertkapura vagy elõtte a földbe szúrva várt minket a jel, a szerelem jele. Csak nehogy a miénk helyett szomszéd lány kapuján pillantsuk meg a színes faágakat. Pedig ez is elõfordult.

Ha egy hajadon leánynak májusfát állítottak, kapósnak titulálták. A fiatal legények sokszor
bandákba verõdve, titokban, az éj leple alatt díszítették fel a májusfát a kiszemelt lánynak.
Korábban egy ruhát akasztottak rá és ha másnap a lány abban jelent meg, azt jelentette:
elfogadja az udvarlást, vevõ a további „huncutságokra”.

Egyes helyeken nem ruhát, hanem színes szalagokat tûztek a fára. Minél több ilyen
díszítmény állt egy-egy leány udvarában, annál népszerûbb volt a férfiak körében. Az
erõszakosabb fajta udvarlók kidöntötték vagy valamilyen úton-módon megsemmisítették a
már álló májusfákat hogy csak az övék lehessen az egyetlen, amit a kiszemelt leányzó
elfogad. Hát igen, farkastörvények uralkodtak már akkor is. Gyõzzön a jobbik. Ezt a módszert viszont arra is használták alkalomadtán, hogy a szülõk nyilvánosságra hozzák,
a háznál lévõ eladó leány foglalt, kezét már elnyerte valaki.

Májusfa-állításról a XV. századtól tesznek említést. A legenda szerint amikor Fülöp Kis-
Ázsiában hirdette az evangéliumot, a pogányok zöld ágat tûztek arra a házra, ahol az apostol
megszállt, hogy másnap megöljék. Éjszaka azonban Isten angyala minden házra rátûzött egy
ágat, így az ellenség hoppon maradt. A zöld ágnak termékenységvarázsló és gonoszûzõ hatása van, a megújulást jelképezi.

Mára kissé megváltozott a májusfa szerepe. Helyesebben: mára már szinte el is tûnik. Fõként
vidéken szokás, ahol a hagyományok életben tartása fontos szempont. Akinek vidéken májusfát állítanak, arról az egész falu tudni fog. És éppen ez a szép benne.

Ezért is vágytunk annyira rá….