Videó - a látás mûvészete II.

írta N. Kökény Dóra
2006. Június 12.
A mozgókép csodája még a XXI. század emberét is elvarázsolja. Az eszünkkel ugyan tudjuk, hogy amit a képernyõn látunk, az egyfajta szerkesztett valóság, mégis úgy érezzük, hogy a videó hûen és tárgyilagosan dokumentálja életünk kisebb-nagyobb eseményeit. Pedig az objektív cseppet sem objektív. Minden azon múlik, hogy az az ember, aki a technikát kezeli, mit lát az õt körülvevõ valóságból, illetve, hogy mit szeretne megmutatni nekünk belõle. Nem biztos, hogy szándékos a torzítás, még az is lehet, hogy jó szándékkal irányítja szemünket és figyelmünket a valóság egy adott pontjára. Ezzel a lehetõséggel éppen úgy lehet élni, mint visszaélni. Filmet készíteni fejben kell. Elõre kell tudni, hogy a nyersanyag megvágásánál milyen képekre lesz szükség, azokat milyen sorrendben szeretné majd alkalmazni, milyen látványvilággal, hanggal, zenével szeretne a készítõ dolgozni. Szücs János rendezõ-operatõr, 1995 óta készít családi és esküvõi felvételeket. Régebben a Sió Televízió, jelenleg az egyik országos kereskedelmi csatorna munkatársa. Az esküvõi videóról szóló cikksorozatunk szakértõjeként segít nekünk eligazodni egy kicsit a film világában. – Vegyük azt a szerencsés esetet, hogy találtunk egy jó videóst! Hogyan készül el maga a film? – Jó esetben az ügyfél igényli azt, hogy egy-két referenciafilmet megnézzen. Ez nekünk szolgáltatóknak is fontos, így az elsõ pillanatban kiderül, hogy tudunk-e majd együtt dolgozni. Sajnos gyakori, hogy csak az árat figyelik, a honlapom leglátogatottabb oldala az árlista. Tehát az ár az elsõdleges számú szempont, ha az megfelelõ, akkor esetleg tovább lapozgatnak, és megnézik a demofilmeket is. Én a személyes találkozó alatt megmutatom, hogy mire számíthat a megrendelõ. Sajnos nincs garancia arra, hogy a honlapokon látott információk megfelelnek a valóságnak. Elvileg elõfordulhat, hogy külföldi oldalról letölt valaki egy demoklipet, és azt teszi fel az oldalára, soha nem fog kiderülni, hogy nem az õ munkája. Az én honlapomat is már háromszor másolták le, volt olyan, aki komplett bekezdést emelt át a szövegekbõl. Éppen az ilyen esetek miatt tartom fontosnak a személyes találkozót a megrendelõvel. A nálam lévõ 8-10 film bármelyikébe belenézhet, bármire rákérdezhet, hogy miért éppen úgy csináltam, ha kételkedik, meg tudom gyõzni, hogy tényleg én készítettem a filmet. Ezáltal azt is el tudja dönteni, hogy az én munkastílusom megfelel-e neki. Ha igen, akkor jöhetnek a részletek. – Mindenki más-más stílusban dolgozik? – Nagyon vegyes a piac. Van, aki szakmai szemmel vizsgálja a filmet, és arra építi fel az egészet. Van, aki az aktuális divatirányzatokat követve dolgozik. Az ügyfélnek kell eldöntenie, hogy neki melyik tetszik. – A szakma és a divat nem egyeztethetõ össze? – Összeegyeztethetõ, de általában nem egyezik. Én például egy racionális típus vagyok. Tõlem távol áll az a nagyon lufis, nagyon rózsaszínes, lepkés látványvilág. A saját esküvõi filmem vágását is úgy készítettem el, hogy inkább tényszerû legyen, azonban ahol igényelte a film, ott igenis belenyúltam: egy-két helyen lassítottam, vagy éppen egy kicsit pörgõsebb lett a film. – Akkor nem is vagy hajlandó „csicsákat” beletenni a filmbe? – Szerencsére az én ügyfeleim nem igénylik ezeket az elemeket. A honlapom egyfajta szûrõként is mûködik, az érdeklõdõk nagy része azon keresztül jut el hozzám, más megjelenésem, reklámom nincs is. Akiknek tetszik a honlapom stílusa, tartalma, arculata, nem szeretnének effektekkel, giccses elemekkel túlzsúfolt filmet. – A személyes találkozó után mi következik? – Ha a referenciafilmek tetszenek, akkor ott helyben meg is állapodhatunk az idõpontokban, helyszínekben. Nálam általában ez bizalmi alapon megy, de van, aki szereti, ha egy komoly szerzõdés készül a megbízásról. Elõleget sem szoktam kérni, és eddig ez a bizalmi módszer bevált, nagyon-nagyon ritka, hogy valaki visszamondja a megrendelést. Itt a kapcsolat egy kis idõre elhalványul, azt szoktam kérni, hogy az esküvõ elõtt egy héttel csörögjenek rám, ekkor pontosítjuk, hogy hova és hány órára kell mennem. – Gondolom ekkor ismét egy kis szünet következik, majd a nagy napon megjelensz és elkezded rögzíteni az eseményeket. – Igen, ha semmi kérdés és probléma nem merül fel, akkor legközelebb az esküvõn találkozunk. Ekkor az a dolgom, hogy együtt mozogjak az ifjú párral, a násznéppel. Az esemény rögzítése azt jelenti, hogy akár a délutáni készülõdéstõl kezdve a hajnali búcsúig fel kell venni mindent, ami fontos és érdekes. Ez egy 10-12 órás jelenlét, ami alatt 3,5–4 órás anyag kerül rögzítésre. Gyakran megkérdezik, hogy miért csak ennyi, miért nem az egész 10-12 órát veszem fel. A válasz igen egyszerû: mert rengeteg üresjárat van, amikor például egyik helyszínrõl átmegyünk a másikra, vagy amikor várnak a vacsorára és a vendégek csak beszélgetnek. Például a gratuláció is csak rövidített formában szokott megjelenni. – Általában milyen hosszúak ezek az esküvõi filmek? – Én 90–100 percre próbálom meg becélozni. A szertartások hossza, a menyasszonytánc, a torta felszelése, ezeknek mindig meg kell lenniük a filmen, és sokan teljes terjedelmükben szeretnék viszontlátni. A mai televíziós kultúra ahhoz szoktatott minket, hogy félóránként reklám van, az esküvõi filmet azonban megszakítás nélkül jó végignézni, tehát nem szerencsés, ha hosszabb másfél óránál. A nagyvárosi embernek nincs ideje hosszú órákat a tévé elõtt tölteni, emlékeit rövidebben, szerkesztve szeretné a polcán tudni. A vidéki esküvõknél más a helyzet. Gyakori, hogy nem is filmként nézik, hanem CD-ként hallgatják. Ott volt a kedvenc zenekara, a fülének oly kedves zenét játszották sok-sok órán keresztül, a házimunka is jobban megy, ha jó muzsika szól mellette. Így nem ritka, hogy 5–6 órás filmet készíttetnek az esküvõrõl. Ilyen terjedelemben azonban lehetetlen úgy rögzíteni, hogy az képileg is érdekes legyen, szerencsére ezeknek a felvételeknek más a funkciójuk, a kép sokszor másodlagos, mint mondtam, inkább egyfajta háttérzeneként szól. Legalábbis én ezzel magyarázom, hogy miért kérnek többórás felvételeket. – Számít az, hogy milyen technikával dolgozik a videós? – Természetesen, de nem csak ezen múlik. A kreatív gondolkodást a technika nem tudja helyettesíteni. A mai korszerû digitális felszerelések megkönnyítik a filmkészítõ munkáját, de nem jelentenek garanciát a minõségi, hozzáértõ munkára. Hozzáteszem, hogy a felvételek elkészítésekor nem követelmény a digitális kamera, hiszen az analóg technika nem jelent egyértelmûen minõségi hátrányt. A vágásnál viszont fontos a digitális feldolgozás, jobb minõségben, gyorsabban lehet haladni a munkával. Most bele lehetne menni olyan technikai részletekbe, melyeket az olvasók többsége valószínûleg nem értene. A lényeg, hogy sem az „analóg” sem a „digitális” szó nem alkalmas a minõség egyértelmû meghatározására. – Mit tehet maga a pár annak érdekében, hogy jó legyen a film? Fel lehet készülni arra, hogy természetesen tudjanak viselkedni? – Erre nagyon nehéz felkészülni. Sokakat zavar a fényképezõgép vagy a videokamera. Az én feladatom, hogy igazodjam az ilyen helyzetekhez. Ha azt látom, hogy nagyon feszültek, akkor nekem egyedül kell megoldanom a felmerülõ problémákat, mert nem terhelhetem tovább a párt azzal, hogy folyton instrukciókat adok, hogy mikor hová, hogyan álljanak, menjenek, mit csináljanak, hogyan viselkedjenek. Igyekszem közel kerülni az eseményekhez, ez azt is jelenti, hogy a gyakran a pár személyes terébe lépek be, ez pedig sok embert zavar, nehezen oldódik fel. Az elõzetes megbeszélés alatt is szóba kerül, hogy emberközeli képet, filmet csak emberközelben tudok készíteni, ha ez feszélyez valakit, akkor ott nyugodtan szólhat, ilyenkor ehhez az igényhez nekem kell alkalmazkodni. – Ezért van az is, hogy a legtöbb esküvõ film „imbolyog”, tehát látszik rajta, hogy kézben tartott kamerával dolgozott a videós, nem pedig állványról? – Nem feltétlenül kell a kamerának imbolyognia, ha kézben van. Van aki meg tudja tartani, van, aki nem. Ez inkább adottság, mint tanulható. Állványról dolgozva azonban az ember nagyon helyhez kötött. Sok videós azzal reklámozza magát, hogy nem imbolyog a felvétel, mert állványon van a kamera. Egy esküvõ azonban nem olyan esemény, ahol elegendõ leállítani a kamerát az egyik sarokban, majd megnyomni a felvétel gombot. Nem rajtam múlik, hogy mi történik a helyszínen, nem én mozgatok ott száz-százhúsz embert, nem befolyásolhatom az eseményeket. 1 darab helyhez kötött kamerával gyakorlatilag megoldhatatlan, hogy mindig jól komponált legyen a kép, hogy ne lógjon bele senkinek a feje, hogy ne maradjon le egyetlen fontos momentum sem. Két-három kamerával ez a probléma kiküszöbölhetõ. Legközelebb eláruljuk, vajon tényleg érdemes-e több kamerát kérni a helyszínre. Egy-két kulisszatitkot is megtudhattok arról, hogy mitõl lesz jó a film. Szücs János elérhetõsége www.sz-video.hu 06-30-95-74-850